Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

1. Főrész.Az általa hirdetett evangélium védelme

21 ember még sem tud a szerint élni, mert a bűn rabszolgaságában van. A bűn megfosztotta igazi erejétől és rabjává tette, úgyhogy nincsen már szabad akarata. Ezért mondja Pál apostol, hogy a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egv ember sem, hiszen a bűn erejét vette, a törvény erőt nem ád, érzéketlen személytelenséggel követel, vagy tilt, és épen ezáltal felébreszti az emberben a tiltott dolog utáni vágyat, és ismétli meg minden ember életében sokszor a bűneset tragédiáját. Minderről a Római 1. szól részletesebben, itt csak röviden foglalja össze az apostol erre vonatkozó mondanivalóját, aminthogy ez a vers (16.) joggal tekinthető úgy, mint a Római levél nagy gondolatcsoportjai összefoglalása, Zahn szavaival élve. Nem a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, igazul meg az ember. A hit által vató igazságrajutás nem az mint a törvény alapján való, mégha lehetséges volna is ez utóbbi. Mert ez esetben az, aki a törvényt betölti, igenis követelhetné Istentől, hogy őt igaznak elismerje. A hit által való igazságrajutás esetében azonban az ember nem követelhet, mert kegyelmi adományról van szó, hiszen maga a hit is Isten kegyelmi adománya (Róin. 12, 3.; I. Kor. 2, 5.; Ef. 2. 8.) a Lélek által (Gal. 5, 22). Ezért itt az igazság nem az ember által elért és az Isten által kijelentett, ill. elfogadott állapot, hanem Isten kegyelmi adománya. Az Istentől származó és az ember által elsajátítandó üdvjó, amelynek birtokában Ά7. ember nem büszkélkedhetik és nem követelőzhetik Istennel szemben, hanem Isten kegyelmének láttára alázattal és hálával viseltetik iránta. Tehát Isten kegyelméről van szó és nem emberi érdemről. Isten e kegyelme a szabadulásnak egyetlen útja. És, amint a vízbefulóra nézve nem érdem, ha megragadja a feléjedobott mentőkötelet, hanem a szabadulás egyetlen lehetősége, azonképen a hit által, Isten kegyelméből megigazuló ember számára sem érdem ez, amellyel büszkélkedhetnék, hanem egyetlen mód a szabadulásra, amelyért szive egész teljességéből kell hálát adnia a rajta könyörülő Isten végtelen kegyelmének, összefoglalóan Schrenk gondolatainak felhasználásával is (Theol. Wörterbuch zum Neuen Testament) az „Isten igazság" lényegét a következő ellentétpárokban foglalhatjuk össze: Isteni tulajdonság, amennyiben Isten igaz, de isteni cselekvés, amennyiben Isten megigazít; egyrészt Isten lényegét alkotó tulajdona, másrészt az emberszámára való adománya; formailag megegyezik a zsidóság vallási alapfogalmával, de tartalmilag attól ellentétesen eltérő; mert a zsidó felfogás szerint Isten megigazítja azt, aki a törvényt betartja, tehát, aki igaz; Pál szerint az evangéliom alapján Isten megigazítja azt, aki nem igaz. Ez épen a megigazulási tannak lényege. A „iustificatio iniusti", a bűnös megigazulása, bizonyos feltétel mellett, amely a hit meglétét követeli. Az Isten igazság kapcsolatban áll a golgothai kereszttel, és mutatja egyfelől Isten igazságát, mint bírói igazságot, de másfelől, mint megbocsátó atyai kegyelmet, niert Krisztus szenvedése és halála mutatja egyrészt a bűnt gyűlölő szentségét, másrészt a megtérő bűnösnek megbocsátó kegyelmét. Egyrészt jog, másrészt kegyelem. Isten igazsága egyrészt kijelentő, deklaratív, igaznak jelenti ki a bűnöst, másrészt igazzátevő, birtokába adja az embernek kegyelemből az igazságot, tehát nemcsak úgy tekint az emberre, „mintha" igaz volna. Egyrészt jogi forma, másrészt kegyelmi aktus. A bűn és így büntetés felfüggesztése, de mégis több, mint egyszerű bocsánat. Ez esetben Krisztus megváltói működésére nem lett volna szükség. Bocsánat, amely Isten szent igazságában gyökerezik a hit feltétele mellett. Megállapítható a továbbiakban, hogy az igazság egyrészt jelenidejű; a hívő már most igaz, másrészt jövő-idejű, az ítélet alkalmával lesz véglegesen az. Ha az ember birtokába jut, állapot, de nem nyugalmi állapot, hanem motorikus hajtóerejű Isten akaratának teljesítésére. Bizakodóvá teszi a hívőt,