Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

1. Főrész.Az általa hirdetett evangélium védelme

9 levél tulajdonképen ezek ellen való polémia, ha az apostol személyére vonatkozó védelemtől eltekintünk. Megzavarják őket. Semmi sem könnyebb, mint zavart kelteni, különösen ott, ahol az emberek még nem állanak szilárdan, ahol még nem nőttek bele teljesen az egyetlen evangéliomba, amelyet el akarnak változtatni, megmásítani és ezzel az egész Krisztus Jézusban nyert kinyilatkoztatást meghamisítani. Ezért olyan felindult az apostol, hiszen, amiért életét is kész lett volna feláldozni, amiért naponként halálos veszedelemben volt, amely evangéliom az embernek egyetlen szabadulási lehetősége a bűn rabságából, azt fenyegeti veszély a galáciai gyülekezetben. 8—9 Így értjük meg a következő átokmondást, amely eltekintve Róm. 9, 3. feltételes önelátkozásától, egyedül áll az apostol irataiban: Mégha ő, tehát Pál, vagy még embernél nagyobb hatalom, mennyei angyal, ami elképzelhetetlen, hirdetne is mást azon kívül, amit tőle hallottak, akkor se higyjenek neki, átok legyen az ilyenen, tanításon és tanítón egyaránt. Ezt mégegyszer megismételi, jeléül annak, hogy milyen halálos komolysággal érti szavait. Ne higyjenek tehát a tiszta evangéliomtól elcsábítani akaró embereknek se, bárkik legyenek is azok. Mindenesetre kisebbek, mint a mennyei angyal, vagy az apostol. Atok ezeken is, mert az evangéliom tisztaságát veszélyezteti álnok fondorkodásuk, és ami azt veszélyezteti, azt el kell átkozni, mert az valójában csak az ördögtől való lehet. Kik ezek a tévtanítók, az alábbiakból tűnik ki. A zsidóság köréből valók, és a zsidósággal akarták az evangéliomot megint elegyíteni. És, amikor ezt az éles szembeállítást és feltétlen elkülönítést látjuk, főként a zsidós irányzattal szemben, akkor tűnik csak ki, hogy mennyire nem ismerik Pál apostolt azok, akik napjainkban is a zsidó felfogás képviselőjeként akarják tekinteni. Hiszen azt, hogy Krisztus evangélioma az azt megsemmisíteni akaró zsidós irányzattót megszabadult, Pál apostol megalkuvást nem tűrő magatartásának lehet köszönni. Pál és a judaizmus a legnagyobb ellentétek. Pált judaizmussal vádolni annyit jelent, mint a világosságot sötétségnek mondani. Az átok, a héber-aramei „charam" — ez összevethető a magyar karám szóval — az elkülönítést, a hétköznapi használatból való kivételt jelenti, és pedig vagy azért, mert szent, ez esetben Istené, vagy azért, mert bűnös, és ezért Isten haragja van rajta. Itt az utóbbi értelemben. A zsidóságból való kizáráshoz hasonlóan Isten gyülekezetéből való kizárás, és így Isten ítéletének való átadás értelmében. Azok számára, akik az evangéliomot akarják meghamisítani, emberi megtorlás csekély, azok megértek a legnagyobb büntetésre, Istenországából az ítélet céljából való kivetésre. Szavai apostoli öntudatának és hatalmának nagyságát is mutatják, valamint félelmet nem ismerő bátorságát. Evangéiiomának eredete. Nem emberektől, hanem Jézus Krisztus kijelentéséből vette. I. 10-11. 10 Nem emberi tetszést keres, mert Krisztus szolgája: I, 10—12. 10 „Mert vájjon most emberek helyeslését keresem-e vagy Istenét? Vagy embereknek akarok-e tetszeni? Ha még embereknek igyekez11 ném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék. Mert tudtotokra adom atyámfiai, hogy az általam hirdetett evangéliom, nem ember szerint 12 való, mert sem embertől nem vettem azt, sem nem taníttattam rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által való."