Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)

6, 16—21: Jézus a tengeren jár. Mikor beesteledett, tanítványai lementek a tengerhez és hajóra szállva elindultak a tengeren túl Kapernaumba. Már besötétedett, de Jézus még mindig nem érkezett hozzájuk. A tenger pedig háborgott, mivel erős szél fújt. Mikor pedig mintegy huszonöt vagy harminc futamatnyira jutottak, meglátták Jézust, amint a tengeren járt és közeledett a hajóhoz. És megrémültek. Ö pedig azt mondta nekik: Én vagyok, ne féljetek. Ekkor fel akarták őt venni a hajóba, de a hajó azonnal parthoz ért ott, ahova igyekeztek. A nagy kenyércsoda történetéhez a szinoptikus hagyományban és a negyedik evangéliumban egyaránt közvetlenül csatlakozik Jézus tengeren járásának a története. Az evangélista nem mondja el, hogy a tanítványok miért indultak vissza Kapernaumba Jézus nélkül: utasításra cselekedtek-e, vagy pedig annyira tanácstalanná tette őket, hogy Jézus egyedül távozott el a hegyre? így is estig vártak rá és csak akkor indultak útnak, mikor már besötétedett. Útközben erős szél kerekedett és a tenger háborgott. így jutottak az átlag 8 km széles tónak (szélessége Josephus szerint 7 km, legnagyobb szélessége 9.5 km) a közepe tájára: 25—30 „futamat" (a görög mértékegység „stadion" kb. 200 m) 4.5—5.5 km. Ekkor látták meg Jézust, „amint a tengeren jár". A görög kifejezés kétértelmű, amennyiben jelentheti azt is, hogy „tengeren" és azt is, hogy „a tenger mellett". Az utóbbi esetben úgy kellene elképzelni a helyzetet, hogy Jézus a part mellett indult útnak s hogy a tanítványokat az erős szél eltérítette útjoktól és a sötétben más irányt vettek. De Mát. 14, 26; Márk 6, 48—49. miatt ez az értelmezés nem valószínű: Jézus a tengeren jár s ez az isteni csoda rémülettel tölti el a tanítványokat. Csak Jézus szava nyugtatja meg őket: „Én vagyok, ne féljetek!" Ezzel Jézus nemcsak bátorítja a tanítványokat, hanem egyúttal isteni dicsőségének a hatalmát is jelzi (az „Én vagyok" értelméhez v. ö. 8, 24 magyarázatát!). A csodát kereső, messiási remények lázában égő sokaságtól Jézus visszavonul. de isteni hatalmának csodás segítségével közeledik a tanítványokhoz: a természet erői felett is uralkodik és azok engedelmeskednek neki. A tanítványok be akarják fogadni őt a csónakba, de az evangélista nem ír arról, hogy ez megtörtént-e. Csak azt halljuk, hogy a "kis hajó csodálatosképen — „isteni hatalommal", mondja Origenes — „azonnal partot ért ott, ahova igyekeztek". 6,22—31: A sokaság jelet követel Jézustól. Másnap a tenger túlsó partján álló sokaság látta, hogy nem volt ott más hajó, hanem csak egy, s hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a hajóba, hanem, hogy tanítványai egyedül indultak el. De érkeztek [közben más] hajók is Tibériasból közel ahhoz a helyhez, ahol a kenyeret ették, miután az Ür hálaimát mondott. Mikor tehát a sokaság látta, hogy sem Jézus, sem tanítványai nincsenek ott, akkor hajóra szálltak és Jézust keresve Kapernaumba mentek. A tengeren túl megtalálták őt és azt mondták neki: Mester, mikor jöttél ide? Jézus pedig válaszolt és mondotta: Bizony, bizony 16, 17 18. 19. 20. 21. 16, 17 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 7 A testié lelt I«e 97