Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)

messiást látták. A zsidók és a samaritánusok által várt messiás küldetése csak a saját népükhöz szólt. De a pogány világ is ismert sok mindenféle „megmentőt", megváltót vagy „üdvözítőt". Jézus azonban az a „megváltó", aki mint eszkatológikus szabadító végérvényesen megment. kiszabadít életünk tulajdonképpeni és legnagyobb nyomorúságából, bajából és ismét megnyitja előttünk Isten kegyelmének irántunk tanúsított irgalmasságának a birodalmát. 4, 43—54: A királyi tisztviselő fiának meggyógyítása. A két nap elteltével eltávozott onnét Galileába. Mert maga Jézus tett tanúbizonyságot, hogy a prófétát nem tisztelik a hazájában. Mikor pedig Galileába érkezett, a galileabeliek befogadták őt, mert látták mindazt, amit Jeruzsálemben az ünnepen cselekedett. Mert ők is felmentek az ünnepre. Ezután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. S volt Kapernaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg- volt. Ez meghallotta, hogy Jézus Júdeából megérkezett Galileába. Ekkor elment hozzá és megkérte, menjen el és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán volt. Jézus azonban azt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek sehogyan sem. A királyi tisztviselő azt mondta neki: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem. Mondotta neki Jézus: Menj el! A te fiad él! Az ember hitt az igének, melyet Jézus szólt hozzá és elment. De még útban volt, amikor elébe jöttek szolgái mondván, hogy a fia él. Megtudakolta azért tőlük az órát, mikor lett jobban. És azt mondták neki: tegnap hét órakor hagyta el őt a láz. Most értette meg az atya, hogy abban az órában [történt ez], amikor Jézus azt mondta neki: a te fiad él! És hitt ő maga és egész háza népe. Ez a második jel, melyet Jézus ismét cselekedett, mikor Júdeából Galileába érkezett. A 40. versben említett „két nap" elteltével Jézus folytatja útját Galileába. Azt, hogy Jézus Galileába megy, az evangélista külön is megokolja, mikor utal Jézusnak arra a Mát. 13, 57-ben is említett tanúbizonyságára, amely szerint „a prófétát nem tisztelik hazájában". Jézusnak a „hazája" Názáret, vagy tágabb értelemben Galilea. Jézus tehát Galileába megy, nem keres tiszteletet, megbecsülést és elismerést. Egyelőre kitér ellenségei áskálódása elől. De annak ellenére, hogy Galileában nem keresi a prófétának kijáró tiszteletet, a galileabeliek mégis „befogadják" (v. ö. Mát. 10, 14), — legalább egy ideig, mert hiszen 6, 26 kk. elbeszélése szerint a galileabeliek hamarosan elfordultak tőle, noha á nagy kenyércsoda után még királlyá is akarnák őt tenni. A kedvező fogadtatás okául az evangélista emlékeztet Jézusnak a Jeruzsálemben tett csodáira. A galileabeliek csodavárását és csodakeresését szemlélteti a következő elbeszélés is, de egyúttal tanúsítja azt is, hogy Jézus a csodavárást hogyan formálja át igéjében bízó hitté. Jézust Kánában egy „királyi tisztviselő" keresi fel. A görög szövegben használt kifejezés megjelölhet olyasvalakit, aki királyi vérből szár43, 44„ 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54.. 43.. 44.. 45.. 46. •79