Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)

„rabbi"-nak, azaz elismert írásmagyarázónak és tanítónak szólítja s úgy fordul hozzá, mint akit Isten küldött tanítómesterül. Jézus isteni küldetésének a bizonyságai a jelek, melyeket csak isteni segítséggel lehet véghezvinni. Jézus nem válaszol erre az emberi formák közt kifejezett elismerésre: az evangélista formulázásában Nikodémus szavai is mélyebb értelmet nyernek és annak a hívő keresztyén gondolkodásnak a kifejezésévé válnak, mely Jézusban felismeri az egyetlen és igazi Istentől küldött tanítómestert, aki minden cselekedetét Isten segítségével, pontosabban Istennel való páratlan közösségének és egységének az erejével vitte véghez s akinek minden cselekedete isteni jellé lett. Jézus válasza az ünnepélyes kettős ,,ámen"-nal (v. ö. 1, 52) azonnal megpendíti a beszélgetésnek a tulajdonképpeni témáját. Jézus evangéliumának a központjába vezet az „Isten királyságé"-ríak a képzete. A negyedik evangélista ezt a képzetet csak ebben az elbeszélésben alkalmazza. A görög keresztyének Számára ez a képzet elég nehezen volt érthető s talán ez az oka annak, hogy az evangélista inkább olyan fogalmat használ helyette, mely tartalmilag jelöli meg azt, amit az Isten királysága ajándékul ad azoknak, akik azt „meglátják", abba „bemennek" (5. vs.) vagy azt „örökségül nyerik" (Mát. 25, 34; I. Kor. 6, 9 v. ö. Mát. 19, 29). Ez a fogalom az „élet"-nek, vagy „örök élet"-nek a fogalma. Ez a fogalom hellyel-közzel már a szinoptikusoknál szinonim is az „Isten királyságával", ill. annak váltófogalmaként jelentkezik (v. ö. pl. Márk 9, 42— 48, továbbá Márk 10. 17; Luk. 10, 25-öt v. ö. Mát. 25, 34: I. Kor. 6, 9—10). A negyedik evangélista ezt a fogalmat állítja Jézus igéjének középpontjába. Nem véletlen azonban, hogy éppen itt, amikor a „zsidók főembere", a farizeusok közé tartozó Nikodémus beszélget Jézussal, feltűnik az „Isten királyságának" a képzete, az a képzet, mely a zsidóság leghőbb eszkatológikus reménységeinek a központi vágyát szólaltatja meg. Isten királyságát csak az láthatja meg, mondja Jézus, aki „felülről születik".

2,; Az a görög szó, amelyet szövegünkben magyarra úgy fordítottunk: „felülről", többértelmű. Annyit is jelent, mint „élőiről", „újonnan", „újra". A latin fordítás alapján ezt az utóbbi jelentést alkalmazzák a közkeletű magyar fordítások is. Az evangélista azonban ezt a szót általában a „felülről" jelentésében használja (3, 31; 19, 11. 23; v. ö. Jak. 1, 17; 3, 15. 17; Mát. 27, 51; Márk 15, 38;), noha az „újra", t. i. másodszor születés képzete is belejátszik abba, amit Jézus mond. Nikodémus legalább is ilyen értelemben érti félre Jézus szavait. Amit Jézus Nikodémussal szemben követelésként állít fel (v. ö. 7. vs.!), az nem egy második, „újra" való megszületés, nem is a mai olvasó számára egészen letompított értelmű „újjászületés", az életérzésnek a felfrissülése, hanem ennél sokkalta több. Felülről születni annyi, mint „víztől és Lélektől" (5. vs.), vagy még világosabban, mint „Istentől születni" (1, 13; I. Ján. 2, 29; 3, 9; 4, 7; 5, 1). Istentől az születik, aki tőle nyer életet, akit ő maga „nemz" és tesz gyermekévé. Aki Istentől született, nem cselekszik bűnt (I. Ján. 3, 9), ellenben „cselekszi az igazságot" (I. Ján. 2, 29), az Istenből való szeretettel „szeret" (v. ö. 16. vs!), vagy mindezt összefoglalva: „hiszi, hogy Jézus a Krisztus" (I. Ján. 5, 1). A „felülről születés" tehát egy,Istentől ajándékba nyert s lényünket gyökereiben megújító, teljesen új életformát jelent. Ebben az Isten új teremtéséből nyert új életben teljesedik be és válik valóra Ezék. 36, 25—27 Ígérete, hogy ,t. i. Isten „tiszta 2(i E vers részletesebb magyarázatához v. ö. a „Függelék"-ben ,,A .felülről születés' " c. alatt elmondottakat! 3. 5. 59