Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - II. Az evangélista és műve
Azonban Jézus eljövetelének ez az eszkatológikus jellege elveszítené tulajdonképpeni és valóságos eszkatológikus voltát, ha csak ez az eszkatológikus „most" volna és átsiklana a misztika állandó „most"jába, a „nunc aeternum"-ba. A negyedik evangélista számára Jézus eljövetele egyúttal állandó jövendő és éppen ilyen futurikus jellege van annak az üdvajándéknak is, melyet Jézus ád. Ezért mondja Jézus búcsúbeszédeiben, hogy „eljön" s nem hagyja övéit „árván" (14, 18. 28): a parusiára való eljöveteléig (14, 3) Jézus állandóan „jön" az övéihez. S ugyanilyen értelemben mondja Jézus nemcsak azt, hogy aki őbenne hisz, annak már most „élete van" (5, 24), hanem azt is, hogy „azok, akik jót cselekesznek", majd akkor, jönnek ki a sírból, hogy feltámadjanak az életre, ha „az óra eljön" (5, 29, v. ö. 14, 19: „ti élni fogtok", stb.). A negyedik evangéliumot tehát teljesen átjárja az eszkatológikus reménység és pedig oly módon, hogy benne erőteljes, sőt szinte minden mást elnyomó hangsúllyal érvényesül az eszkatológikus „most", a végső és visszavonhatatlan döntésnek a jelene, a megismételhetetlen „alkalom"-nak, a κ α ι q ó ς-nak és az „órá"-nak a jelentősége. De e mellett a negyedik evangélista az egész -őskeresztyénséggel együtt a jövendőbe tekint és várja az Úr eljövetelét, hogy az hozza majd meg az eszkatológikus reménység betelj esedését. A „most"-nak és a parusiavárásnak ez a sajátos dialektikus egysége teszi jellegzetessé és az őskeresztyénségben páratlanná a negyedik evangélium eszkatológikus üzenetét. 20 3 2. Ilyen értelemben válik eszkatológikussá a negyedik evangélium egész üzenete és főként ilyen értelemben eszkatológikus az az ajándék, amelyet Jézus hoz a megváltás műve által. Ez ajándék az „örök élet" vagy egyszerűen „az élet". Jézus maga „a feltámadás és az élet" (11, 25), neki megadta az Atya, hogy „élete legyen önmagában" (5, 26). Ez „az élet volt az emberek világossága" (1, 4): Krisztus hozza a kinyilatkoztatás isteni világosságát, „örök életet ad azoknak, akiket neki adott az Atya" (17, 2) és feltámasztja azokat az utolsó napon (6, 39). Az az élet, melyet Krisztus ad, diadal a halál felett (5, 24): aki elnyeri, „ha meghal is, él" (11, 25) és „nem lát halált soha örökké" (8, 51). Az élet, melyet Krisztus ad, nem „halhatatlanság": ezt a görög gondolkodás számára jellegzetes fogalmat az evangélista sehol sem használja a Jézus által adott ajándék értelmezésére és megvilágítására. De az „örök" élet nem is a földi életnek végtelenbe való meghosszabbítása. Ennek bizonysága, hogy az evangélista Jézusnak az ajándékát minden jelző nélkül röviden „élet"-nek is mondja. A görög kifejezés („aioniosz") megjelölés jelenti ugyan azt is, hogy „mindörökké tartó", de nem jelenti azt, hogy „időtlen", „idő nélkül való". 20 4 Istenre vonat203 Ezt nyomatékosan kiemeli Stähl in G., id. h. v. ö. ktil. 236 k. lpk.; ő hangsúlyozza, hogy a negyedik evangéliumban nagy erővel érvényesül az öskeresztyén eszkatológia stílusa,; v. ö. u. o. 240 k. lpk.; 253. lap. £04 A Biblia nem ismeri az „időtlen örökkévalóság" képzetét, ez az utóbbi görög (platonikus) fogalom: Platón szerint az idő képzete hozzá van kapcsolva a világ képzetéhez, a világgal együtt tehát az- idő is megszűnik; v. ö. Delling: Das Zeitverständnis des NT's, 1940, 18. lap. A biblikus, s így az, újszövetségi gondolkodás idői jellegű: szembeállítja a mostani világkorszakot az eljövendővel. Már a „világkorszak" (ai'íjv) kifejezés is mutatja, hogy az eljövendő világkorszak örökkévalósága nem időtlen, hanem idői jellegű. Az örökkévalóság a bibliai gondolkodás számára vénnélküli idő. Azonban nem a földi időnek az örökkévalóság, végtelenjébe való meghosszabbítása. Mert •356
