Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Függelék - II. Az evangélista és műve

Az evangélium keletkezésére vonatkozólag a legrégibb közvetlen tudósítás Irenaeusnál maradt ránk, aki 180 táján írja: „János, az Úr tanítványa, az, aki a kebelén pihent, akkor adta ki az evangéliumot, amikor az Asia provinciabeli Efezusban tartózkodott" (adv. haer. III, 1, 1; ν. ö. Eus. hist. eccl. V, 8, 4). Ugyancsak Irenaeus adatai szerint János Efezusban késő vénségben halt meg és még megérte Trajánus császár (98—117) uralkodásának idejét (adv. haer. II, 22, 5; III, 3, 4 ν. ö. Eus. hist. eccl. III. 23, 3—4). Irenaeus, aki a galliai Lugdunumban (a mai Lyon) volt püspök, maga is kisázsiai származású volt s még ismerte a 155-ben vértanúi halált halt Polykarpos smyrnai püspököt. Az eretnekké vált ifjúkori barátjához, Florinushoz írt levelében emlékezteti ezt arra, „miképpen beszélte el Polykarpos társalkodását Jánossal és a többiekkel, akik látták az Urat és hogyan emlékezett vissza szavaikra és hogy mik voltak azok, amiket tőlük az Úrról, az ő tanításáról és csodatetteiről hallott" (Eus. hist. eccl. V, 20, 4—ö). Ε tanúság szerint Polykarpos közvetlen tanítványa volt Jánosnak, Irenaeus pedig Polykarposnak. János apostoltól így közvetlen és egyenes vonalú kapcsolat, hagyománylánc vezet Polykarposon keresztül Irenaeushoz. Irenaeus egyébként is több és különféle adatot mond el János apostolnak efezusi tartózkodása idejéről, így találkozását egy fürdőben a híres gnosztikus eretnekkel, Kerinthosszal (adv. haer. III. 3, 4), a húsvét ünneplésének rendjéről, amint azt János gyakorolta (Eus. hist. eccl. V, 24, 16). Irenaeustól fogva azután az egyházi hagyomány — sokszor legendás vonásokkal kiszínezve — egyöntetűen tanúsítja, hogy a negyedik evangéliumot, mint idői sorrendben az evangéliumok közt az utolsót, János apostol késő öregkorában Efezusban írta. 1. Egy 9. századbeli latin biblia-kézirat (Cod. Régin. 14· a Vatikáni könyvtárban) János evangéliumához adott összefoglalásában (latin néven: „argumentum") ezt írja: „János még testi életében hozta nyilvánosságra és adta át János evangéliumát a gyülekezeteknek, amint azt kedves tanítványa, a hierapolisi Papias ... közli. Mert leírta az evangéliumot János diktálására" (Harnack— Gebhardt—

Zahn: Patrum apostolicorum opera, ed. minor, 5· kiadás, 1906, 77. lap. V. ö. Zahn: Einleitung in das Neue Testament, 3. kiad·, 1924, II. 466. lap). Hasonlóan mondja egy régi óegyházi kommentár („Catena"): „Köztük utolsónak János, a mennydörgés fia már meglehetősen élemedett korban, amikor annakidején veszedelmes eretnekségek támadtak, tollba mondotta evangéliumát Papiasnak, hosszúéletű hierapolisi tanítványának, hogy kiegészítse azokat, akik előtte az igét az egész földön hirdették a népeknek, — amint azt tovább adták nekünk Irenaeus, Eusebius és más megbízható történetíró utódaik." (Harnack— Gebhardt—

Zahn, id. h. 78. lap). A 2. század végén keletkezett ú. n. Muratori-féle kánonjegyzék pedig az evangélium keletkezéséről azt írja, hogy János „tanítványtársai és püspökei" buzdítására (hogy írjon evangéliumot) így válaszolt: „Böjtöljetek velem együtt mostantól fogva három napig, és ami kinyilatkoztatást (ezen idő alatt) nyerünk, azt beszéljük majd el". A következő éjszakán azonban András apostol kinyilatkoztatást nyert azzal az utasítással, hogy János írjon le mindent a saját nevében, de apostoltársai mintegy ellenőrizzék azt. (V· ö. Lietzmann: Das Muratorische Fragment („Kleine Texte"), 2. kiad. 1933, 4—5. lap.) Ez a tudósítás nyilván legendás színezetű s nem tarthat számot hitelességre. A'/onban ennek ellenére is tanúsítja, hogyan vélekedtek már a 2. század végén a negyedik evangélium keletkezéséről. 2. Az ókorban nem volt a keresztény egyházban kétség arra nézve, hogy a negyedik evangélium valóban János apostoltól, a Zebedeus fiától szár•330