Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - II. Az evangélista és műve
tesz s aki „ezeket", vagyis az evangéliumban foglaltakat írja. Az pedig, akit ez a kör röviden és név megjelölése nélkül „a tanítvány"-nak mond, nem lehet más, mint akit az evangélium maga, majd pedig a 21. fejezet függeléke a „szeretett tanítvány"-nak mond. Ez a „szeretett tanítvány" az utolsó vacsora alkalmával „Jézus keblén pihent", azaz Jézus közvetlen szomszédja volt (v. ö. 13, 23) s ő kérdezi meg Péter indítására, hogy ki az a tanítványok közül, aki Jézust elárulja. Reá bízza Jézus a kereszten édesanyját (19, 26). Ö az a „másik tanítvány", akit a magdalai Mária húsvét vasárnapjának reggelén Péter, mellett értesít arról, hogy Jézus sírját nyitva találta s aki azután Péterrel együtt a sírhoz siet, Pétert megelőzi s először néz be a nyitott sírba és „hisz". (20, 2 kk.). Ö ismeri fel Jézust a parton a nagy halfogás alkalmával (21, 7). Róla terjedt el az a híresztelés, hogy Jézus jövendölése szerint nem hal meg, míg az Úr vissza nem jön dicsőséges parusiájában (21, 21 kk.). Nyilván azonos evvel a „szeretett tanítvánnyal" az a „másik tanítvány", aki Simori Péterrel együtt követi Mesterét a Gecsemáne kertben történt elfogatása után a főpap palotájába s aki ismerőse volt a főpapnak (18, 15). Ki ez a „szeretett tanítvány"? Helytelenek azok a feltevések, melyek szerint valami eszmei, ill. költött személy, vagy pedig valamilyen szimbolikus alak volna. Ennek nemcsak az a körülmény mond ellen, hogy a 21. fejezetben az evangéliumot nyilvánosságra hozó kör, ill. testület tulajdonítja neki az evangéliumot, ill. mondja őt az evangélium szerzőjének, hanem az a megfigyelés is, hogy magában az evangéliumban a „szeretett tanítvány" az elbeszélésnek néhány fontos csomópontjánál jelenik meg és pedig legtöbbször Péterrel együtt: ahogyan Péter apostol nem költött, vagy eszmei személy, éppen úgy a „szeretett tanítvány" sem. Szimbolikus alaknak pedig csak akkor lehetne gondolni, ha egyfelől személyének volna az evangéliumi elbeszélés folyamán valami szimbolikus jelentősége, másfelől pedig, ha volnának mellette az evangéliumban még más hasonlóan szimbolikus jellegű költött személyek, vagy alakok. Azonban minden magyarázat azonnal elakad és legfeljebb bizonytalan tapogatódzásokba téved, ha azt a kérdést vetjük fel: mit is szimbolizál tulajdonképpen a „szeretett tanítvány" alakja? Az evangéliumban egyébként sem tapasztalható az a törekvés, hogy a szerző egyes „eszméket", vagy teológiai képzeteket szimbolikus alakokkal személyesítsen meg, vagy esetleg történeti személyeket tegyen szimbólumokká. Ezért a „szeretett tanítvány" sem lehet más, mint történeti személy. Annak a megállapításánál, hogy ki „rejtőzik" a „szeretett tanítvány" megjelölés mögött, a következő szempontok jöhetnek számításba: 1. A „szeretett tanítvány" azonos avval, aki az evangéliumban mint szemtanú jelentkezik s nevezetesen Jézus keresztje tövében tanúbizonyságot tesz az elmondottak igazságáról s aki e tanúbizonyságának igazolása végett magára a megdicsőült Úr Krisztusra hivatkozik. (19, 35). Jézus keresztje alatt ott állott a „szeretett tanítvány" (19, 26), más tanítványról pedig az evangélista nem tesz említést: teljesen valószínűtlen, hogy az evangélista legalább valamilyen formában ne tett volna célzást arra, hogy még más valaki is ott állott a kereszt tövében, — ha ez a más valaki azonos a „szemtanú"-val. Ilyen eljárás legalább is megtévesztő volna, vagy ami más szóval ugyanahhoz az eredményhez vezet: szükségképpen azt a benyomást keltené, hogy a ,·,szemtanú" azonos a „szeretett tanítvány"-nyal. Mivel azonban ilyen megtévesztő benyomás keltése nem valószínű, azért a 19, 35-ben jelentkező szemtanú és a „szeretett •327
