Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - I. Kiegészítések az evangélium magyarázatához
pedig a harmadik század első felében Origenes hangoztatja, hogy „paraklétosz" egyfelől annyi mint „szószóló" (deprecator) s hogy ilyen értelemben vonatkozik Krisztusra (v. ö. I. Ján. 2, 1), másfelől pedig „vigasztaló" (consolator) s ilyen értelemben a Szentlélekre vonatkozik. Ez az értelmezés terjedt azután el általában és lett alapja a különböző újkori, modern nyelvű bibliafordításokban a „vigasztaló" szóval való fordításnak. 16 0 11. Jézus csodái János evangéliumában A negyedik evangélium Jézusnak hét csodatettét mondja el. Ezek: I. a víz borrá változtatása a kánai menyegzőn (2, 1—11), 2. a kapernaumi királyi tisztviselő fiának a meggyógyítása (4, 46—53), 3. a betesdai beteg meggyógyítása (5, 1—9), 4. a nagy kenyércsoda (6, 1—13), 5. Jézus tengeren járása (6, 16—21), 6. a vakon született meggyógyítása (9, 1—7) és 7. Lázár feltámasztása (11, 1—44). Ezek közül az elbeszélések közül kettő, a nagy kenyércsoda és Jézus tengeren járása megtalálható a szinoptikus tudósításban is (v. ö. Márk 6, 32—44. 45—52 és a párhuzamos elbeszéléseket). A kapernaumi királyi tisztviselő fiának a meggyógyítása rokon elbeszélés a kapernaumi százados szolgájának a meggyógyításával (Mát. 8, 5—13; Luk. 7, 1—10) és nem lehetetlen, hogy a két elbeszélés ugyanannak az eseménynek kétféle hagyományban való megörökítése (v. ö. alább az ezen elbeszélésre vonatkozó szakaszt!). A betesdai beteg meggyógyításának néhány vonása emlékeztet a szinoptikus tudósításban a gutaütött történetére (Márk 2, 1—12; Mát. 9, 1—8; Luk. 5, 17—26) a nélkül, hogy a kétféle elbeszélés mögött levő esemény simán azonosítható volna (v. ö. 5, 1—17 magyarázatát!). A vakon született meggyógyításának a történetéhez nincs párhuzam a szinoptikus tudósításban, noha ott ismételten van szó vakok meggyógyításáról. Ugyancsak egész különálló helyet tölt be a kánai menyegzőről és a Lázár feltámasztásáról szóló tudósítás. Különösen az utóbbi elbeszélésre vonatkozólag a kritikai kutatás ismételten megkísérelte, hogy a szinoptikus hagyományban megállapítsa azokat az elemeket (főként a betániai testvérpárra vonatkozó adatokban, Luk. 10, 38—42, és a gazdagról és Lázárról szóló példázatban, Luk. 16, 19—31), melyeknek az alapján a negyedik evangélista vagy egy esetleges forrásirata a Lázár feltámasztására vonatkozó „legendát" megalkotta volna, 16 1 — a nélkül, hogy ezeket a kísérletekét valóban sikerülteknek lehetne mondani. Körülbelül hasonló a helyzet a kánai fnenyegző „luxuscsodá"-nak vagy Jézus „privát hatalmi cselekedetéinek 16 2 minősített történeténél. Ennél a csodatettnél nem sikerült eddig olyan legendákat összegyűjteni a vallástörténet széles területéről, melyek valószínűsítették volna, hogy valamilyen vándorló csoda-motívumnak Jézusra alkalmazott legendája volna az elbeszélés (v. ö. ehhez a kánai menyegző kapcsán alább elmondottakat!), vagy 160 V. ö. a kommentárokon (kül. S t r a c k - Β i 11 e r b e c k, II. 560 ic. lpk.; Bultmann, 437 k. lpk.) kívül még: Cremer —Kögel: Bibi. Theol. Wörterb. II. kiad. 571 k. lpk.; Sasse: Der Paraklet im Johannesevangelium (ZNW 24. kötet, 1925, 260—277. lapk.), W indisch: Johannes und die Synoptiker, 1926, 147 k. lpk.; Windisch: Die fünf Johanneischen Parakletsprüche ; JUlicher-Festgabe, ' 1927, 110—137; Mo win ekel: Die Vorstellungen des Spätjudentums vom Hl. Geist und der Joh. Paraklet (ZNW 32. kötet, 1933, 97—130. lpk.). 161 V. ö. ehhez Howard : The Fourth Gospel in Recent Criticism, 1931, 194 k. lpk, valamint a különféle kommentárokat. 162V. ö. Réville (Holtzmann-Bauer a ,,Hand-Commentar"-ban, IV, 75. lp.) és Lauck (Herders Bibelkommentar, XIII, 71. lp.). •313
