Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)
12. 13. 14. 15. 16. adott hatalmat Isten előtti felelősségük tudatában gyakorolják. Ezért mondja Jézus, hogy nagyobb a bűnük azoknak, akik őt Pilátusnak kiszolgáltatták. Pilátus az evangélista tanúságtétele szerint nem törekedett arra, hogy Jézust elítélje. A felelősség azokat az ellenfeleit terheli, akik őt Pilátusnak kiszolgáltatták, sőt Pilátust kényszerítették arra, hogy fölötte a halálos ítéletet kimondja. Pilátust mindez arra indítja, hogy igyekezzék Jézust szabadon bocsátani. Ekkor azonban a zsidók megfenyegetik Pilátust: „Ha szabadon bocsátod őt, nem vagy a császár barátja!" „A császár barátja" egyeseknek adományozott cím 12 4 volt, lehet, hogy Pilátus is elnyerte ezt a címet.^.Most a zsidók azzal fenyegetik meg, hogy feljelentik a császárnál, nem tarthatja meg a címet és kegyvesztett lesz, ha nem jár el Jézus ellen, aki királynak mondja magát s így mindenképen lázadó: „Aki királlyá teszi magát, az mind szembehelyezkedik a császárral!" Erre a fenyegetésre Pilátus nem tud már mit mondani, elővezetteti Jézust és beül a bírói székbe, hogy kihirdesse az ítéletet. A bírói székről az evangélista megjegyzi, hogy az „a Kőpadolaton", a héberül Gabbatanak nevezett helyen volt. A „Kőpadolat"-nak megfelelő görög szó „lithosztróton" tulajdonképpen a kő- vagy márványlapókkal burkolt utat vagy teret jelöli meg. Ez a tér nyilván Heródes palotája előtt volt s talán éppen azzal tűnt ki Jeruzsálem egyéb utcái és tere közül, hogy kő-, ill. márványlapokkal volt burkolva (talán mozaikok is ékesítették). 12 5 A tér héber (illetve arám) neve „Gabbata" volt. 12 6 Itt volt felállítva a bírói szék, ahonnét a helytartó ' az ítéleteket kihirdette. Ezt a helyet foglalta el most is Pilátus s az evangélista hozzáteszi: húsvét előkészületi napja, s hat óra volt. Ez az adat Jézus halálának napját niszán 14.-re rögzíti és azt a fájdalmas pillanatot, amikor Pilátus kimondotta Jézus fölött a halálos ítéletet, „hat órá"-nak mondja, ami a mi időszámításunk szerint déli 12 órának felel meg. 12 7 Pilátus ekkor elővezetteti Jézust s e szavakkal fordul a zsidókhoz: „íme, a ti királyotok!" Amikor a zsidók azonnal Jézus keresztre feszíttetését követelik, Pilátus ismételten megkérdezi tőlük: „Királyotokat feszíttessem meg?!" A zsidók ehhez most már azzal kénytelenek hozzájárulni, hogy hangsúlyozzák: „nekik nincs más királyuk, csak a császár!" Jézus elvetése messiási váradalmaik megtagadását jelenti s politikai hűségnyilatkozattá lesz az egyébként gyűlölt és megvetett pogány római impérium és a császár iránt. Ekkor Pilátus kimondja az ítéletet és elrendeli Jézus megfeszítését. ' 124 Ez a cím régi keleti hagyományban gyökerezett, már a régi Egyiptomban és Perzsiában is megtalálható; v. ö. Deissmann; Licht vom Osten, 4. kiad. 1923, 324. lap. Epiktetos beszélgetéseiben így dicsekszik valaki: „Senator vagyok és a császár barátja, consulságot viseltem és sok rabszolgám van", Epict. diss. ed. Schenkl. IV. 1, 8. 125 Jeruzsálem utcáit és tereit I. Agrippa király (41—44) márványlapokkal burkoltatta, amikor a templom építkezéseinek a befejezése után a munkásokat munkanélküliség fenyegette, v. ö. Joe. ant. Jud. XX. 9, 7. Egyebet azonban Jeruzsálem utcáinak a burkolatáról nem tudunk. Mivel ez az adat is a Pilátus kormányzása utáni időre vonatkozik, könnyen lehetséges, hogy a Heródes palotája előtti, talán már régebben utcaburkolattal ékesített tér az evangélista által említett görög nevet viselte. 126 A név jelentése vitás, egyesek a ..gabbeta" = „kiemelkedés", magaslat szóval hozzák kapcsolatba, így pl. D a 1 m a n : Orte und Wege Jesu, 3. kiad. 1924, 355. lap. 127 Az evangélista egyebütt is általában a zsidó időszámítást alkalmazza (v. ö. 1, 40; 4, 6. 52), így nyilván itt is a zsidó időszámításra kell értenünk az adatot. Ez az adat eltér a szinoptikusok közlésétől, amennyiben Márk 15, 25 szerint Jézust ..három órakor", tehát a mi időszámításunk szerint reggel 9 órakor feszítették meg s „hat órakor", tehát a mi időszámításunk szerint 12 órakor besötétedett minden, „kilenc" azaz d. u. 3 órakor pedig Jézus meghalt (Márk 15, 33—34; Mát. 27, 45—46; Luk. 23, 44). •248
