Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)

2. 3. i i 1 1 4. í < ] 5. i 1 i < í ( i való módon az egész világ előtt" (Sal. Zsolt. 17, 30). Itt Krisztus azért könyörög, hogy Isten „dicsőítse meg a Fiút, hogy viszont a Fiú is megdicsőítse az Atyát". Isten azzal mutatja meg a Fiú örökkévaló dicsőségét, hogy általa nyilatkoztatja ki magát és hogy elfogadja, igazolja a kinyilatkoztatásnak pontosabban a váltságnak azt a művét, melyet a Fiú véghezvisz. Ilyen értelemben adott Isten „teljes hatalmat" a Fiúnak „minden test", más szóval az egész embervilág fölött, hogy ő adjon örökkévaló életet. A Fiú isteni dicsősége éppen az, hogy örök életet ad. De ezt azoknak adja, akiket „az Atya neki adott". Mert a Fiú küldetése ugyan az egész világhoz szól (v. ö. 3, 17), de örök életet csak azok nyernek el, akiket az Atya „húz" a Fiúhoz (v. ö. 6, 44) s akik ennek következtében a Fiúhoz mennek, benne hisznek. A Fiú pedig azzal dicsőíti meg az Atyát, ha neki engedelmeskedve teljesíti küldetését és így ad örök életet a benne hívőknek. „Örök élet" — teszi hozzá Jézus a 3. vers sokszor idézett szavai szerint — az, hogy „megismerjük az egyedül igaz Istent és Jézus Krisztust, akit elküldött". A szövegben hangsúly van az örök életen. A természetes emberi vagyis a bűnös életből hiányzik Isten ismerete. Az Isten ajándékaként elnyert örök élet ellenben „Isten-ismeret". „Istent ismerni" a negyedik evangélium szóhasználata szerint pedig annyit jelent, mint ismerni Istent úgy, ahogyan kinyilatkoztatja magát. Ez az istenismeret nem független a hittől, sőt ellenkezőleg, a hitnek egyik mozzanata (v. ö. 6, 69 magyarázatát!). Ezért is kapcsolódik az Isten-ismerethez azonnal Jézus Krisztusnak, az Isten küldöttének az ismerete. Istent nem lehet mintegy „önmagában" ismerni, tehát úgy, hogy az ember ismerő képességével valamiképpen feltornázza magát Istenhez. Isten csak úgy ismerteti meg önmagát — vagy más szóval: úgy nyilatkoztatja ki magát, — hogy isteni küldetésben elküldi Fiát és feltárja atyai kegyelmét, bűntörlő szeretetét azok iránt, akik hisznek Krisztusban. Az örök élet tehát olyan értelemben Istennek és küldöttének, Krisztusnak ismerete, hogy Isten Krisztusban nyilatkoztatja ki magát és e kinyilatkoztatásban, Jézus megváltói műve, halálra adott életének áldozata és feltámadása által árasztja ki az örök élet gazdag ajándékát azokra, akik Krisztusban felismerik és hittel elfogadják Isten küldöttét, az Atyában pedig ,,az egyetlen igaz Istent". — „Az egyetlen igaz Isten'és Jézus Krisztus, akit elküldött", már egészen hitvallásszerűen hangzik: lehet, hogy az evangélista vele egy olyan kifejezést vett fel Jézus imájába, mely a pogány-keresztyének közt el volt terjedve és már a hitvallásos formulák határát súrolta. Amikor Jézus teljesíti isteni küldetését és elvégzi a megváltás műrét, melyet az Atya reábízott, akkor ezzel megdicsőíti Istent. Jézus szenvedése és halála így lesz az Isten dicsőségének a kinyilatkoztatásává. Ebben a szenvedésben mutatja meg Isten a minden gonoszságunkat, ellene lázadásunkat elfedező szeretetét, bűnt eltörlő hatalmát és a lalálból is új életet teremtő fenségét. Evvel a dicsőséggel dicsőíti meg, magasztalja fel Isten Krisztust. Jézus azt kéri, hogy ez „most" történjék meg, amikor közeleg halálának órája, tökéletes fiúi engedelmességélek és küldetésének a betetőzése. Nem új dolgot, eddig tőle idegen isteni iicsőségnek az ajándékozását kéri Jézus, hanem azt a dicsőséget, mely nár az övé volt s megvolt neki Istennél a világ teremtése előtt. A Fiú Jröktől fogva osztozik az Atya örökkévaló dicsőségében, részese az Atya 'enségének, életet teremtő hatalmának (v. ö. 5, 26). Jézus azt kéri, hogy •226