Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)

Jézusnak az az igéje, hogy még sok mondanivalója volna tanítványaihoz, azokat azonban ők még nem tudják „elhordozni", vagyis hitük jelenlegi gyöngesége miatt még nem bírják „elviselni". Ezzel az ige nem arra céloz, hogy a tanítvány előtt titokban van a hitnek még sok titka, s hogy ezeket a titkokat majd csak egy későbbi kinyilatkoztatás fedezi fel előtte. Hiszen Jézus hangsúlyozta, hogy „mindazt tudtul adta már tanítványainak, amit az Atyától hallott" (15, 15). Itt inkább arról van szó, hogy Jézusnak sok mondanivalója volna tanítványaihoz arra a sorsra vonatkozólag, mely rájuk vár, ezt azonban hitük jelenlegi gyengesége miatt még nem tudják elviselni. „Az igazság Lelke", vagyis az isteni kinyilatkoztatást folytató s értelmező Szentlélek „vezeti el majd őket minden igazságra", tárja fel előttük majd a kinyilatkoztatásnak, Krisztus küldetésének és a megváltás művének az értelmét. Az igazság Lelke szólal meg a Lélek bizonyságtételében, mikor hirdeti a gyülekezetnek s a gyülekezetben az igét. Ez a Lélek pedig „nem magától szól", nem a maga dolgait hirdeti és nem a maga autonómiája szerint tanít, hanem „azt szólja, amit hall", vagyis amit az Atyától s a Fiútól vesz át: éppen ez a biztosítéka annak, hogy elvezeti a tanítványt az „igazság"-ra, Isten kinyilatkoztatásához. Ennek a Léleknek a szolgálata az is, hogy „megjelenti az elkövetkezendő dolgokat". A Lélek mindig a prófécia Lelke. De ez nem azt jelenti, hogy a Lélek jósol s megláttatja a tanítvánnyal mindazt, ami titokként rejtőzik a jövendő kifürkészhetetlen méhébsn. Inkább arra kell gondolnunk, hogy a Lélek megvilágosítja a tanítvány előtt napjainak a történését és így Isten Lelkének a világosságával világítja meg mindazt, ami történik. Ebben a világosságban fény esik a tanítvány s a gyülekezet sorsára is: amit Jézus még nem mondhat meg a tanítványnak, mert még nem tudja elviselni, az majd megvilágosodik előtte, ha a Paraklétosz „megjelenti neki az elkövetkezendő dolgokat". Mindezzel pedig a Paraklétosz Krisztust dicsőíti meg, mert amit mond, az mind Krisztus igéjének a továbbadása, megvilágosítása és értelmezése. így is az Atyától veszi a Paraklétosz mindazt, amivel a gyülekezetet erősíti, építi és tanítja. De amit az atyától vesz, az egyúttal a a Fiú tulajdona is. Így a Lélek mindig azt hirdeti és jelenti meg a gyülekezetnek, ami a Krisztus által adott kinyilatkoztatást szólaltatja meg es eleveníti meg. Egy kevés idő s többé nem láttok engemet, majd ismét egy kevés idő multán megláttok engemet. Ekkor egyes tanítványai így szóltak egymáshoz: Mit jelent, amit nekünk mond: ,Egy kevés idő s nem láttok engemet, majd ismét egy kevés idő multán megláttok engemet'? és hogy ,elmegyek az Atyához'? Ezért azt mondták: Mit jelent az a kifejezés: ,egy kevés idő'? Nem értjük, mit mond. Jézus felismerte, hogy meg akarják őt kérdezni s azt mondta nekik: Arról kérdezitek egymást, hogy azt mondtam: ,egy kevés idő s nem láttok engemet, majd ismét egy kevés idő multán megláttok engemet'? Bizony, bizony mondom nektek, sírtok majd és gyászoltok, a világ pedig örvendezik. Ti szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul. Mikor az asszonynak szülnie kell, elfogja a fájdalom, mert elérkezett az órája. De mikor világra hozta gyermekét, nem gondol többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. •219