Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Az Ige testté lett (1,1-18)

1 3. ilyen mitikus és filozófiai, de különösen is minden dualisztikus (azaz két öselvet feltételező) elgondolást kizár, mikor hangsúlyozottan megállapítja, hogy „ez", t. i. Isten örökkévaló teremtő Igéje volt kezdetben Istennél. Ez azt is jelenti, hogy senki és semmi más nem volt kezdetben, a világ teremtésekor Istennél. De az Ige ott volt Istennél és részt vett a teremtés művében. Mert „minden általa jött létre, nála nélkül pedig nem jött létre semmi sem, ami létrejött." Az egész világmindenség teremtésénél, és nemcsak ennél, hanem benne minden létezőnek, minden lénynek, minden teremtménynek, tehát az embernek a teremtésénél is ott volt, mint a teremtés közvetítője, az Ige. A prológus evvel a megállapítással a keresztyén hit közmeggyőződésének ad kifejezést. Előtte Pál apostol és a Zsidókhoz írt levél szerzője ugyancsak kifejezték ezt a hitet, csak azzal a különbséggel, hogy még nem az Igéről, a Lógósról, hanem Krisztusról, mint az Isten Fiáról beszéltek, mint a teremtés közvetítőjéről. „Őbenne [t. i. a szeretett Fiúban] teremtetett minden, ami a mennyekben és a földön van, a látható és láthatatlan dolgok, akár királyi székek, akár fejedelmi hatalmak, akár főhatalmak, akár hatalmak:

1

4 mindenek ő általa és őérette teremttettek" — írja Pál apostol (Kol. 1, 16; v. ö. I. Kor. 8, 6; Zsid. 1, 2). A teremtés Isten műve. És pedig éppen azért kizárólagosan Isten müve, mivel Ö maga Igéje által teremt. Az Igében maga Isten van jelen és nyilatkoztatja ki magát: az Ige, mint a teremtés Közvetítője, arra is figyelmeztet, hogy Isten kezdettől fogva kinyilatkoztatja magát, a teremtett világ számára Igéje által nyilvánvaló, kinyilatkoztatott Isten. Hiszen „nála nélkül nem jött létre semmi sem, ami létrejött". Evvel az ellentétes, negatív fogalmazással az evangélista különösen súlyos nyomatékot ad a mondat első felének. Lehet, hogy azért tartotta szükségesnek ezt olyan nagy nyomatékkal hangsúlyozni, mivel ily módon is állást foglalt az evangéliumtól idegen szellemi áramlatok ellen, elsősorban az akkortájt nagyon divatos, felkapott, ú. n. gnosztikus világnézetek ellen, melyek a teremtés művét különféle természetfölötti, de Istenhez képest másodrangú hatalmaknak (demiurgosoknak) tulajdonították. Ezek a szelirányzatok első sorban a világban található gonoszság hatalmaira való tekintettel gondolták, hogy a világ nem Istennek, hanem valamilyen Istennel szemben alantas, másodrendű hátalmaknak a műve. Azonban minden ilyesféle feltevés azt is jelenti, hogy Istennek nincs hatalmában a világ, nem uralkodik és nem győzedelmeskedik a világban működő istenellenes erők felett sem. A Biblia teremtéshite elejétől fogva egységesen elutasít minden ilyen, vagy ehhez hasonló feltevést. Az evangélium különös nyomatékkal hangsúlyozza ezt a teremtéshitet. A prológusban az evangélista ezért emeli ki olyan nyomatékkal, hogy minden az Ige által jött létre s hogy nála nélkül semmi, egyetlen egy dolog sem jött létre a valósággal létező dolgok közül. Krisztus nem is lehetne valóságos megváltó, ha a világban volnának olyan hatalmak, melyekkel nem rendelkeznék, melyek neki nem volnának alája rendelve s tőle függetlenül is intézkedhetnének az ember sorsa felől. A Krisztusban testet öltött Ige azért lehetett és lett is a világ Megváltója, mivel „minden általa jött létre" s az egész teremtett világ maradék nélkül és feltétlenül a hatalmában van. 14 A „királyi székek", „fejedelmi hatalmak", „főhatalmak" és „hatalmasságok" a mennyei angyalok különböző rangfokozatú csoportjait, ill. osztályait jelölik meg. 22