Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.

I 36/b.37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 5«. 36/b fia", az maga is eltelik Krisztus világosságával. A messiási remény most már nem néz távoli, titokzatos jövendőbe, hanem tudja: a világosság itt van és máris fiaivá fogad bennünket. 12, 36b—50: Összefoglaló visszapillantás Jézus működésére. Ezeket mondta Jézus és elmenve elrejtőzött előlük. Noha any­nyi jelet cselekedett szemük láttára, mégsem hittek benne. így telje­sedett be Ezsajás próféta igéje, melyet mondott: „Uram, kicsoda hitt a mi p'rédikálásunknak és az; Űrnak a karja kinek jelentetett ki?" Azért nem tudtak hinni, mivel Ezsajás ismét megmondotta: „Meg­vakította a szemüket és megkeményítette a szívüket, hogy szemük­kel ne lássanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek s meg ne gyógyítsam őket!" Így szólt Ezsajás, mert látta [Krisztus] dicsőségét és róla beszélt. Mindazáltal a főemberek közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják őket a gyülekezetből. Mert többre becsülték a dicsőséget az emberek előtt, mint a dicsőséget, az Isten előtt. Jézus prófétai szóval mondotta: Aki hisz énbennem, nem én­bennem hisz, hanem abban, aki engem küldött. S aki engem lát, azt látja, aki küldött engemet! Én világosságul jöttem a világra, hogy senki se maradjon a sötétségben, aki hisz énbennem. S ha valaki hallja az én beszédemet és nem tartja meg, én nem ítélem meg őt. Mert nem azért jöttem, hogy ítéletet tartsak a világ fölött, hanem, hogy üdvösséget szerezzek a világnak. Van ítélő bírája annak, aki megvet engem és nem tartja meg beszédeimet: az ige, melyet szólottam, az ítéli majd meg az utolsó napon! Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő maga adta nekem a parancso­latot, hogy mit mondjak és mit szóljak. És tudom, hogy az ő paran­csolata örök élet. Ezért úgy szólom, amit szólok, ahogyan az Atya mondotta nekem. 38. vs. v. ö. Ezs. 53, X. — 39. vs. v. ö. Ezs. 6, 9—10. A most következő szakasz összéfoglalja és lezárja mindazt, amit az evangélista Jézus jeruzsálemi működése kapcsán írt le. A szakasz első felében (37—43. vs.-ek) az evangélista a Jézussal szemben tanúsított hi­tetlenség legmélyebb gyökerét tárja fel az Ezsajásból vett idézetek nyo­mán. A szakasz második felében (44—50. vs.-ek) Jézus igéjének egészen tömör összefoglalását kapjuk. A témája ennek az összefoglalásnak Krisz­tusnak az Atyával való egysége s ennek alapján Krisztus küldetése. A zsidók hitetlensége elől Jézus elvonul és elrejtőzik. Az» evangé­lista nem mondja meg, hova vonul vissza Jézus: az előző szakasz a páskát megelőző ünnepi hétre esik, most pedig nyilván arról van szó, hogy Jézus néhány napot visszavonultan tölt el. Ez az adat talán inkább sema­tikus jellegű, mert a szinoptikus tudósítás szerint Jézus a jeruzsálemi bevonulás és a páskaünnep közti héten „naponként" tanított a temp­lomban (Luk. 19, 47) és csak esténként hagyta el a várost (Márk 11, 19). A negyedik evangélista nem ír arról, hogy Jézus a bevonulását követő héten rendszeresen tanított volna a templomban. Inkább azt a hitetlen­•180

Next

/
Thumbnails
Contents