Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.

A 11, 55-tel kezdődő szakasz tulajdonképpen a 12. fejezet Végéig tart s szemmel láthatóan már Jézus küszöbön álló szenvedésének a jegyében áll. Jézus nyilvános működése, prófétálása, tanítása, intelme és kérlelése, mellyel népét megtérésre és hitre hívta, befejeződött, csodatettei is megszűntek. Viszont szenvedése még nem kezdődött meg. Ez a helyzet nyomja rá a bélyegét a következő elbeszélésre. Már az első mondat, a közeli húsvét ünnepének a bejelentése is figyelmezteti az olvasót, hogy küszöbön áll Jézus halála. De az evangélista egyelőre csak általános helyzetképet rajzol. Sokan felmennek Jeruzsálembe a vidékről — részben már egy héttel az ünnep kezdete előtt, — hogy elvégezzék a szükséges tisztulási szertartásokat, melyek nélkül nem lehetett résztvenni az ünnep szertartásain (v. ö. IV. Móz. 9, 10; II. Krón. 30, 17—18). Az ünnepre váró sokaságban pedig szóbeszéd tárgyává lesz, hogy vájjon Jézus résztvesz-e majd az ünnepen, —< akárcsak a sátoros ünnep előtt (v. ö. 7, 11). De a helyzet most mégis annyiban más, hogy „a papifejedelmek és a farizeusok", vagyis a szinedrium vezetői kiadják a rendelkezést, hogy aki ismeri Jézus tartózkodási helyét, tegyen jelentést róla: a 11, 53-ban említett határozat értelmében megteszik az előkészületeket Jézus elfogatására. Ez után a bevezető szakasz után kerül sor Jézus betániai megkenetésének az elbeszélésére. „Hat nappal húsvét előtt" érkezik Jézus Betániába. Az izraelita naptárt véve alapul, ez az adat niszán hónapnak vagy a 8. vagy a 9. napját jelenti a szerint, hogy niszán 14.-ét, mint a számítás kiindulási napját beleszámítjuk-e vagy pedig nem. Mivel niszán 14.-e abban az évben péntekre esett, azért niszán 9. szombatra, niszán 8. pedig péntekre esett. Valószínűbbnek látszik, hogy pénteki napról van szó, mivel Jézus szombati napon aligha utazott, illetve tett a törvényben megengedettnél hosszabb utat. Betániában vendégséget készítettek Jézus számára. Hogy a vendégség Jézus megérkezése napján volt-e, arról nincs szó. Ha Jézus megérkezését pénteki napra kell tenni, akkor viszont valószínűbbnek látszik, hogy a vendégség másnap, szombat este volt és ehhez képest „másnap" (12, 12), tehát vasárnap volt Jézus bevonulása Jeruzsálembe. A vendégség körülményeit rajzolja meg az evangélista avval, hogy Márta „felszolgált", Lázár pedig azok között volt, akik Jézussal együtt az asztalnál ültek. Mivel asszonyoknak a felszolgálása asztalnál — legalább is farizeusi körökben — nem volt szokásban, sőt általában rosszalták is azt (nehogy az asszonyokat kényszerítsék a férfiak társaságában való tartózkodásra), azért valószínűnek látszik, hogy Márta „felszolgálása" azt jelenti, hogy a háziasszonyi tisztet töltötte be (hasonlóan talán Mát. 8, 15 is). Máriáról már 11, 2 során elmondotta az evangélista, hogy drága kenettel kente meg az Urat és hajával törölte meg a lábát. Az ott említett esetet most mondja el az evangélista. Mária „egy font drága kenetet" vesz elő: egy római font 32.75 dkg (tehát igen nagy mennyiség; hasonlóan nagy számok a negyedik evangéliumban vő. ö. 2, 6; 19, 39; 21, 11). A használt kenet myrrha-olaj, pontosabban, amint az evangélista mondja „drága, valódi nárdus-olaj". Ez utóbbit a Himalájában termő Nardostachys vagy Valeriana Gatamansi gyökeréből nyerték s az ókori író, Plinius szerint igen drága olaj volt. Nárdust használtak a templomban is a füstölőszerhez. Ezt a drága és igen nagy mennyiségű illatszert használja Mária arra, hogy Jézus lábait megkenje s utána hajával megtörölje. A vendég iránt tanúsított udvarias vendégbarátság meg55. 56. 57. 12, 1. 2. 3. •169