Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.
20. 21. 22. 23. 24. 25. Hagyományos szokás az izraelitáknál, hogy elhúnytak hozzátartozóit barátok és ismerősök a halálesetet követő nyolc napon belül látogatják és őket íráshellyel vagy más kegyes mondásokkal vigasztalják. Amikor Márta értesül Jézus közeledtéről, elébe siet, míg Mária a vendégekkel odahaza marad a házban. A következő beszélgetés, mely Jézus és Márta közt lefolyik, lesz az elbeszélés első csúcspontjává. Márta szava, melyet Jézushoz intéz, nem tartalmaz ugyan szemrehányást, de mégis kifejezésre juttatta Mártának azt a hitét, hogy Lázáron betegségében egyedül Jézus tudott volna segíteni. Márta azonban tudja azt is, hogy Jézus hatalma és segítő készsége nem szűnt meg azzal, hogy Lázár meghalt. Isten megadja Jézusnak azt, amit tőle kér.. Ezzel a mondattal Márta nem azt fejezi ki, hogy Jézus akár a halott Lázárt is feltámaszthatja, — hiszen az elbeszélés további folyamata (v. ö. kül. 39. vs.!) tanúsítja, hogy Márta nem mer gondolni Lázár feltámasztására. Márta szavában a ki nem fejezett kérés arra irányul, Jézus olyan értelemben járjon közbe testvére javára az Atyánál, hogy Isten részeltesse Lázárt üdvösségben. Jézus válasza látszólag ennek a kérésnek tesz eleget, amikor ígéri Mártának, hogy testvére fel fog támadni. De ebben a válaszban, mely egyúttal emlékeztet a zsidók közt ilyen esetekben szokásos vigasztaló igékre, sokkal több van: benne van már az elkövetkezendő csoda, benne van, hogy Lázár halála Isten dicsőségére szolgál majd éppen azáltal, hogy Lázár nem marad a sírban, hanem feltámad. Márta mindezt nem veszi észre és nem is érti meg: beleilleszti Jézus szavát a szokásos zsidó, helyesebben farizeusi feltámadási reménységbe, amikor kifejezi azt a hitét, hogy Lázár fel fog támadni ,,a feltámadáskor az utolsó napon", vagyis akkor, amikor Isten majd általában fel fogja támasztani a halottakat. 7 7 Mártának erre a nyilatkozatára felel Jézus avval az igével, mely nemcsak ennek az elbeszélésnek a legtöbbet idézett igéje, hanem általában Jézusnak egyik legmegragadóbb és legmélységesebb, legcsodálatosabb kinyilatkoztatása. Jézus nem ad tanítást a halottak feltámadásról, hanem önmagában jeleníti meg a feltámadást és az életet. Az , én vagyok" kinyilatkoztatási forma segítségülvételével önmagát^ állítja oda elénk: benne élet és feltámadás nem ígéret, hanem testet öltött valóság. „Feltámadásként és életként" nyilatkoztatja ki magát Jézus nem olyan értelemben, mintha ezzel mintegy meghatározná lényének a lényegét, hanem olyan értelemben, hogy ő az, aki feltámadást és életet hoz, ad ajándékul. Azt az életet pedig, melyet Jézus ad, közelebbről meghatározza a „feltámadás". Aki Krisztusban hisz, az máris átment a halálból az életbe, — mondotta Jézus (5, 24). Ez más szóval azt jelenti, hogy a Jézus által ajándékozott életet az iránta való hitben és a vele való közösségben nyerjük el. A vele való közösség pedig egyúttal közösség az Atyával. Ez a közösség konkrétté az „élet"-ben, t. i. a cselekvő, 77 A halottak feltámadásának a hite a zsidóságban valószínűleg a Nagy Sándor birodalmának felbomlása után a zsidóságot ért súlyos megpróbáltatások idején terjedt el talán először. Legrégibb bizonyságai Ezs. 26, 17—19 (ha ez a szakasz az említett időből származik), majd pedig az Antiochus Epiphanes alatti üldöztetések idejéből származó Dán. 12, 1 kk; v. ö. Eichrodt: Theologie des Altén Testaments, III. kötet, 1939, 15S k. lpk. A feltámadás-hitet azonban nem vallotta egyértelműen az egész zsidóság,- a szadduceusok Jézus korában is tagadták, amint annak az evangéliumok (v. ö. kül. Mát. 22, 23—33) is tanúi. Viszont a farizeusok hirdették a halottak feltámadását; v. ö. Moore : Judaism, II. kötet, 1927, 286—322, kül. 313 kk. 317 k. lpk.; Karnet : Máté evang. 150. lp. A halottak feltámadása azonban még sokáig vita tárgya volt, amint azt pl. a Rabban Gamliel (élt Kr. u. 90 körül) vitája a szadduceusokkal tanúsítja, v. ö. Sanh. 90 b (S t r a c k—B i 11 e r b e c k, id. h. I, 893). •164
