Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.

41. 42. , 1 2, 3. 4 5. 6. 7. 8. 9. 10, 11, 12, 13, 14, 15. 46. 17, 18. 19. 20, 21. 22, 23, 24. 25. Betánia volt (1. 1, 28 magyarázatánál!). A tudósítás szerint itt sokan keresték fel Jézust és hittek benne. Ezt a hitet okolja meg mintegy az a vélemény, melyet az evangélista közöl. Ez a vélemény szembe állítja Jánost Jézussal és beleilleszkedik abba a képbe, melyet János egyébként is megrajzol a Keresztelőről. Jellegzetességként azt emeli ki ez a vélemény a Keresztelő munkájából, hogy „nem tett semmi jelet" (vagyis csodát). A Keresztelő művének és igéjének súlyát kortársainak a szemében emelte volna, ha „jel" szólt volna mellette, mert a rabbinátus a prófétai küldetés igazolását mindig a mennyei jelben látta és kereste. Viszont a Keresztelőnek a tanúbizonyságát Jézusról ez a szóbeszéd igazolva látja abban, hogy „igaz volt mindaz, amit János mondott felőle", t. i. éppen Jézus felől. így János bizonyságtétele mégis Jézushoz vezet sokakat, akik hisznek benne. Volt egy Lázár nevű beteg Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. Az a Mária volt ez, aki megkente az Urat kenettel és hajával törölte meg lábát. Ennek a testvére, Lázár volt beteg. Ezért a nővérek elküldtek hozzá evvel az üzenettel: Uram, íme beteg, akit szeretsz! Mikor ezt Jézus hallotta, így szólt: Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa Isten Fia. Jézus pedig szerette Mártát és nőtestvérét és Lázárt. Azért mikor hallotta, hogy beteg, akkor ugyan két napig ott maradt azon a helyen, ahol volt, de azután azt mondta a tanítványoknak: Menjünk ismét Júdeába. A tanítványok azonban így szóltak hozzá: Mester, csak minap akartak megkövezni a zsidók, és újra odamégy? Jézus azt válaszolta: Nemde, tizenkét órája van a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát. De ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világosság benne. Ezeket mondta, azután pedig így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk, elaludt. De elmegyek, hogy felköltsem őt. Ekkor a tanítványok azt mondták neki: Uram, ha elaludt, meggyógyul. Pedig Jézus annak a haláláról beszélt, de ők úgy vélték, hogy álommal való elaluvásról beszél. Ezért Jézus nyiltan mondotta meg nekik: Lázár meghalt. De örülök ti érettetek, hogy nem voltam ott, — hogy majd higgyetek! De most menjünk el hozzá! Ekkor Tamás, az úgynevezett „Iker" azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy vele együtt haljunk meg. Amikor azután Jézus odaérkezett, már négy napja sírban találta őt. Betánia közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira. És a zsidók közül sokan felkeresték Mártát és Máriát, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Amikor Márta meghallotta, hogy jön Jézus, eléje ment, Mária pedig odahaza ült [a vendégekkel]. Ékkor Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De most is tudom, hogy az Isten megadja neked, amit csak kérsz az Istentől. Jézus azt mondta neki: Feltámad majd a te testvéred! Márta felelt neki: Tudom, hogy feltámad majd a feltámadáskor az utolsó napon. Jézus azt mondotta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet! Aki énbennem hisz, élni fog, mégha meg is 160 ''