Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - A hegyi beszéd
38 f 41 , 1 í 1 l 42 ] 43 44 45 46 47 !4,13 szerint legalább éjszakára vissza kellett adni, mert az takaróul is szolgált. A harmadik példánál Jézus olyan esetekre gondol, amikor valakinek jogalanul lefoglalták az állatját (leginkább szamarát) előfogatul. Az állatot gazdája csak úgy nyerhette vissza, ha maga is elment vele. Jézus arra tanítja tanítványait, hogy ha valaki ilyen módon egy mérföldnyi (1 mérföld 1478.5 m) pobotm unkára kényszeríti őket, akkor kél mérföldre is menjenek el. Az evangélista itt illeszt be egv mondást, amely másra vonatkozik ugyan, mint a megelőzők, de tartalmilag mégis ide tartozik. Vele Jézus arra inti a tanítványt, hogy annak, aki szükségei szenved, nyújtson segítséget, avagy adjon kölcsönt. A testvéri egymást segítés és ezzel a testvéri béke ápolása természetszerűleg feltételezi, ill. szükségessé teszi, hogy aki ilyen kéréssel fordul máshoz, kérésével legyen őszinte és ne gondoljon arra, hogy a hamis módon kicsalt támogatással megkárosítja felebarátját. E nélkül hiú ábránd a testvéri közösség ápolása. A tanítvány számára azonban ettől a feltételtől függetlenül is áll Jézus szavának kötelező felhívása, mely az Ínségben levő felebarát támogatását kívánja. Jézus szavainak ez az értelme máris világossá teszi, hogy azokban nincs szó egy meglévő jogrend megszüntetéséről és egy új jogrend megalapozásáról. Jézus igéi általában nem jogszabályok és súlyos hiba volna azokat ilyeneknek minősíteni, vagy azokat ilyenekként alkalmazni. De nyilvánvaló az is, hogy Jézus nem eszményi viszonyok rajzát adja szavaiban, úgyhogy jogunk volna őket egyszerűen félretolni, mint olyanokat, amelyek a gyakorlati életben teljesen keresztülvihetetlenek. Jézus tanítványának az életében kell, hogy eleven erővé legyenek ezek az igék is. Hiszen az a körülmény, hogy az evangélista feljegyezte őket a gyülekezet számára, mutatja, hogy azokat a legrégibb keresztyénség milyen fontosaknak tartotta és nem lehet kétséges, hogy törekedett is a megvalósításukra. A keresztyénség története folyamán ismételten jelentkeztek olyan mozgalmak, amelyek célul tűzték ki, hogy Jézusnak ezeket a követeléseit szószerinti értelmük szerint betöltsék. Ha ezek a mozgalmak sikertelenek voltak is, mivel jogszabályokká akarták tenni azt, ami sohasem lehet jogszabály, mégis figyelmeztetnek bennünket arra, hogy milyen messze vagyunk attól, hogy Jézus igéje irányítsa életünket. Jézus követelése nem azon az okos belátáson alapszik, hogy a testvéri jóindulat gyakorlása, a sérelemmel vagy jogtalansággal szemben tanúsított türelem megtérésre vagy jobb belátásra bírja majd azt, aki a sértést vagy jogtalanságot elkövette (ilyen értelme van pl. Pál apostol némely intelmeinek, v. ö Róm 12,18—21). Jézus szavai inkább a testvéri együttélés végső feltételeire mutatnak rá és elénk állítják az útat ennek a testvéri együttélésnek az ápolására. Ezért is minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy azok életünkben megvalósuljanak. Hallottátok, hogy megmondatott: „Szeresd felebarátodat" és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik titeket üldöznek, hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, mert felhozza napját a gonoszokra és jókra és esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt. Mert ha azokat szeretitek, akik viszont szeretnek titeket, micsoda jutalmatok lesz ? Nem cselekesznek-e ugyanígy a vámszedők is ? És ha csak testvéreiteket köszöntitek, ugyan mi különöset műveltek ? Nem tesznek-e, ugyanígy a
