Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata

8 2 kegyetlenséggel, lelkiismeretfurdalás nélkül törte le az ellenállást. Több mint három évtizedes uralkodása alatt országát felvirágoztatta, úgyhogy a rómaiak előtt is tiszteletet szerzett magának. Csak a törvényhez hű zsidóság gyűlölte élete végéig, nemcsak azért, mivel idegen származású volt. hanem még inkább azért, mivel ravaszsággal és kegyetlenséggel elnyomta a messiási reményt. Heródes Kr. e. 4-ben halt meg Mivel Jézus születése Luk 1,5 értelmében ugyancsak még Heródes idejére esik, azért Jézus születési évét

1) a mi időszámításunk előtti kb. 6—5 évekre kell tenni. Az evangélista Jézus történelének egv jellegzetes vonását szemlélteti már az első történettel is, amelyet elmond: Jézus nem magától cselekszik és keresi fel a távoleső népeket, hanem az Atya «húzza» őket hozzá (v. ö. Ján 6,44). így jönnek, keresve őt a «bölcsek» napkeletről. Az eredeti szöveg md^us-okról beszél; ez a szó eredetileg a méd-perzsa papi rend tagjait jelölte meg, utóbb így nevezték általában a varázslókat (mint Csel 8,9; 13,6.8). azután a babiloni csillagjósokat is, akiknek mélységes, titokzatos tudást tulajdonítottak (innét a fordítás: napkeleti «bölcsek»). Máté is nyilván ilyen babiloni csillagjósokra gondol. Az a hit, amelv a csillagok járásából következtetett az ember sorsára és keresett irányítást az életfolytatás számára, nemcsak a csillagjóslásban, hanem az ú. n. keleti misztériumvallásokban is fellelhető. Legfontosabb tartalma az volt, hogy az ember életéi a megmásíthatatlan végzel igazgatja. Ez volt a késői ókornak egyetlen igazán eleven vallásos hite. Azért mély értelme van annak, hogy Máté elmondja, mint keresték fel ennek a hitnek a képviselői Jézust. Az ókori vallások között a zsidóság dicsekedett azzal, hogy a csillagok hatalmában jelentkező végzet alól Isten felszabadította Izráelt azáltal, hogy népévé tette. Ezzel a dicsekvéssel szemben Máté elbeszélése rámutal arra, hogy Isten a megszületett Krisztus bölcsőjéhez nem a papi fejedelmeket vagy farizeusokat, hanem a komor végzethil képviselőit 'vezette el. A későbbi legendaköltő fantázia a csillagok halalmának titokzatos keleti, sokak által félelmetesnek gondolt képviselőiből talán Zsolt 71, 10 és Ezs 60,6 alapján három királyt alkotolt, akiknek még a nevét is tudta (Gáspár, Menyhért, Boldizsárt sírjukat pedig Konstantinápolyban, utóbb Milánóban, végül pedig Kölnben mutogatlak. Mindennek semmi alapja sincs az evangélium elbeszélésében Málé csak arról lud, hogv Izráel messiási reményei ismertek voltak keleten azok körében is, akik ezen váradalmakat nem osztották (ez érthető abból, hogy különösen Babilonban nagyon sok zsidó élt). Ennek a királynak születésére következtetnek a mágusok, amikor egy rendkívüli csillagjelenséget látnak. Ma már nem lehet megállapítani, hogy micsoda csillagról vagy csiilagzatról lehetett szó. Kepler, a híres csillagász figyelmeztetett arra, hogy a Jupiter és Saturnus - coníunctiója» a halak csillagképében Kr. e. 7-ben oly feltűnő égi jelenség volt, mely csillagjósokban méltán kelthette egy hatalmas király születésének a gondolatát. De bármint volt, a mágusok eljöttek, hogy az újszülött király előtt keleti szokás szerinl arcra boruljanak s őt mint istent tiszteljék: Máté ebben a hódolatban annak az imádatnak a felcsillanó sugarát látta, amellyel utóbb a Krisztus nevére minden térd meghajolt (v. ö. Fii 2, 10). j Heródest elfogja a döbbenet, amikor tudomására jut, hogy mi járatban vannak a Jeruzsálembe érkezett mágusok. S vele remeg egész Jeruzsálem, bizonyára félve a véreskezű uralkodó újabb kegyetlenségétől. A mágusokat Heródes ') A keresztyén 'időszámítás megalapítója, Dionysius Exiguus, egy 6. századbeli szerzetes tévesen azonosította a Róma alapításától számított 754. évvel; Heródes ezen időszámítás szerint"már 750-ben halt meg. azért kell Jézus születését is a mi időszámításunk előtti 6. vagy 5. évre tenni