Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus szenvedése és halála
50 51 52 53 54 55 56 47 48 52 53 :, 56 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 180 őt. Jézus pedig azt mondta neki: Barátom, tedd meg, amiért jöttél! Akkor odamentek, kezüket Jézusra vetették s megragadták öt. S íme, egy azok közül, akik Jézussal voltak, kezét kinyújtva kivonta kardját s a főpap szolgájára sújtva levágta annak fülét. Erre Jézus így szólt: Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mert akik kardhoz nyúlnak, kard által vesznek el. Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném Atyámat s nem adna most mellém több, mint tizenkét légió angyalt ? De akkor mimódon teljesednének be az írások, hogy így kell történnie ? Abban az órában mondta Jézus a sokaságnak : Úgy jöttetek kardokkal és botokkal elfogni engemet, mint valami rablót! Holott naponként a templomban ültem s tanítottam s nem fogtatok el. De mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyva őt elmenekültek. Jézus elfogatásának a történetéi az evangélista úgy beszéli el, ahogyan azt a tanítványok élték át. A szinedriumot alkotó papi fejedelmek és a nép vénei Judással elküldenek egy fegyveres különítményt, hogy elfogja Jézust. Az evangélista Júdás viselkedéséből következtet arra, hogv a Jézusnak adott csók előre megbeszélt jel volt. A tanítványok nem tanúsítanak ellenállást, csak az egyik tanítvány, Ján 18, 10 szerint Péter, ránt kardot, hogy a Mester segítségére siessen. De Jézus ezt is visszautasítja egy közmondásszerű igével, hogy akik kardhoz nyúlnak, kard által vesznek el. Jézusnak nincs szüksége a tanítványok emberi erejére: Isten angyalok légióit bocsáthatná mintegy testőrségül a rendelkezésére, azonban Jézus minden ilyen irányú kérése engedetlenség volna Istennel szemben. Ami most történik, az mind Isten akarata, mely már a próféták írásaiban is kifejezésre talált. Ehhez tartozik az is, hogy úgy vonultak fel Jézus ellen, mintha valami rablót s gonosztevőt akarnának elfogni. Aki nem ismeri el Jézus messiási igényét, az kénytelen őt a gonosztevők közé sorolni. — Jézus elfogatásának láttára a tanítványok mind elmenekültek, csak Ján 18,15 elbeszéléséből tűnik ki, hogy kettő közülök követte Jézust s igyekezett tájékozódni a felői, hogy mi történik vele. 26, 57-75; Jézus a főpap előtt; v. ö. Márk 14,53-72; Luk 22,54-71; Ján 18,12-27. Amikor Jézust elfogták, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, kinél az írástudók s a vének is összegyülekeztek, Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájáig s bemenve belül leült a szolgákkal, hogy láthassa a dolog kimenetelét. A papifejedelmek s az egész szinedrium pedig hamis tanúbizonyságtételt keresett Jézus ellen, hogy halálra juttassa őt. De nem találtak, jóllehet sok hamis tanú jelentkezett. Utóbb azután ketten jöttek oda, akik azt vallották: Ez azt mondotta : Le tudom rombolni Isten templomát s három nap alatt megépítem. Erre a főpap felállt s így szólt: Semmit sem felelsz ? Mit vallanak ezek ellened ? Jézus azonban hallgatott. Erre a főpap azt mondotta neki: Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg nekünk, Te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia. Jézus azt válaszolta neki: Te mondottad! Sőt mondom
