Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus szenvedése és halála
173 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 26, 14—16: Júdás árulása; v. ő. Márk 14,10-11; Luk 22,3-6. Akkor elment egyik a tizenkettő közül, akit Júdás Iskáriótesnek hívtak, a papi fejedelmekhez s azt mondotta: Mennyit vagytok hajandók nekem adni, ha kiszolgáltatom őt ? „Ezek pedig kimértek" neki „harminc ezüstpénzt". S ettől fogva kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa őt. 16 vs. v. ö. Zak 11, 12. Az evangélista néhány rövid mondatban, mely Lukácsnál közvetlenül a szenvedéstörténet bevezetése után következik, ad hírt arról, hogy Jézust egyik tanítványa és pedig Júdás Iskáriótes árulta el, szolgáltatta ki ellenségeinek. Júdás tettét áthatolhatatlan sötétség fedi. Ján 12,6 szerint hűtlenül kezelte a rá bízott pénzeket, de ez magában még alig magyarázza meg tettét. — Máté nem szolgál magyarázattal, hogy emberileg érthetőbbé tegye az árulást, hanem arra figyelmeztet, hogy Júdás tettében a Zak 11, 12-ben található s Krisztusra vonatkoztatott Ige teljesedett be. Amikor ennek a próféciának a szavaival emlékezik meg az evangéliumi hagyomány e legfájdalmasabb mozzanatáról, arra irányítja figyelmünket, ami ebben a történetben a legfontosabb. Emberileg a történetíró számára érdekes lélektani rejtély, kikutatni való kérdés lehel, hogy micsoda indító okok játszottak közre Júdás tettében. Az evangéliumi történet nem ezeket az «érdekes» kérdéseket vizsgálja, mert ezek elterelhetnék figyelmünket arról, ami tulajdonképen fontos. Fontos pedig az, hogy abban, amit Júdás cselekedett, nem emberi gonoszság, nem is a Sátán hatalma diadalmaskodott, hanem Isten akarata. Júdás is csak eszköz volt Isten kezében, aki már évszázadokkal azelőtt, a próféták által kinyilatkoztatta akaratát. Júdás is kénytelen hozzájárulni ahhoz, hogy Isten akarata valósuljon meg. Emberileg nincs szomorúbb alak, mint Júdás, s jaj annak, aki Krisztusban megbotránkozik. De Júdás tette is beletartozik Isten üdvtervébe, beletartozik a (megváltás müvébe. Erre az evangélista éppen azzal figyelmeztet, hogy amit Júdás tettéről elmond, abból kikapcsol minden, az emberi vagy történeti kíváncsiságot érdeklő mozzanatot s helyette mondanivalóját a próféta.szavaiba öltözteti. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy az elbeszélésnek ez a módja nem ejt csorbát a történeti tudósítás hűségén. Ellenben igen jellemző arra, hogy miben látta az evangélista evangéliumi tudósításának értelmét és feladatát. 26, 17—29: Az utolsó vacsora; v. ö. Márk 11,12—21; Luk 22, 7—14; 21—23. A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján odamentek a tanítványok Jézushoz és így szóltak: Hogyan akarod ? hol készítsük el neked a páskavacsorát ? ő pedig azt felelte: Menjetek a városba ahhoz a bizonyoshoz és mondjátok neki: A mester azt üzeni: Az én időm közel van, nálad költöm el tanítványaimmal a páskavacsorát. A tanítványok úgy cselekedtek, ahogy Jézus meghagyta nekik s előkészítették a páskavacsorát. Amikor pedig este lett, Jézus asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal. Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engemet. Erre nagyon elszomorodtak és egyenként kezdték neki mondogatni: Csak nem én vagyok az, Uram? ö pedig azt felelte:
