Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata

2 2 3 4 5 6 7 8 9 10 L1 12 13 14 15 16 17 Jézus Krisztus története könyvének mondja evangéliumát, nem (»ondolt arra, hogy a történetíró módjára adja elő azt, amit el akart beszélni. A története írót a tárgya iránt érzeti érdeklődés vezeti munkájában, az evangélista számára viszont az, amit elmond, nemcsak érdekes és értékes történet, hanem sokkal több: az, amiről tudósíi, formálta hitét épúgy, mini ahogyan formálta annak a gyülekezetnek a hitét is, amelynek az evangélista is tagja. :S mivel az evangélista Jézusban hisz, azért az a reménység .tölti el. hogy a könyvében elbeszéltek által Isten másokban is tud és akar hitet ébreszteni. Abban, amil Máté elmond, a gyülekezet közkincsét szólaltatja meg, — minden személyes természetű visszaemlékezésnek a háttérbe szorításával. Éppen azért evangéliuma teljesen az Egyház szolgálatában áll, aminthogy az apostolok is minden egyéni érvényesülésre való törekvés nélkül az Egyház szolgálatába állottak. Innét van, hogy Mátéról, valamint a többi apostolról alig tudunk egyebet, mint a nevüket. 1, 2—17: Jézus családfája; v. ö. Luk. 3,23—38. Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákób nemzette Judát és testvéreit, Juda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól, Fáresz nemzette Eszrómot, Eszróm nemzette Arámot, Arám nemzette Áminádábot, Áminádáb nemzette Náásszónt, Náásszón nemzette Szálmónt Szálmón nemzette Boázt Ráhábtól, Boáz nemzette Óbédet Rúttól, Óbéd nemzette Jesszét, Jesszé nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont az Uriás feleségétől, Salamon nemzette Roboámot, Roboám nemzette Ábiát, Ábia nemzette Ászáfot, Ászáf nemzette Józafátot, Józafát nemzette Jórámot, Jórám nemzette Uzziást, Uzziás nemzette Jóáthámot, Jóáthám nemzette Ákházt, Ákház nemzette Ezekiást, Ezekiás nemzette Manasszét, Manasszé nemzetté Amószt, Ámósz nemzette Jósiást, Jósiás nemzette Jekoniást és testvéreit a babiloni fogság idején. A babiloni fogság után Jekoniás nemzette Szaláthiélt, Szaláthiél nemzette Zorobábelt, Zorobábel nemzette Abiudot, Ábiud nemzette Eliákimot, Eliákim nemzette Ázórt, Azór nemzette Szádókot, Szádók nemzette Ákhimot, Ákhim nemzette Eliudot, Eliud nemzette Eleázárt, Eleázár nemzette Matthánt, Matthán nemzette Jákóbot, Jákób nemzette Józsefet, Mária férjét, akitől született a Krisztusnak nevezett Jézus. Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig van tizennégy nemzetség, Dávidtól a babiloni fogságig ismét tizennégy és végül a babiloni fogságtól a Krisztusig ugyancsak tizennégy nemzetség. Máté Jézus családfáját három szakaszban vezeti Ábrahámtól Dávidig, innél a babiloni fogságig és végül Józsefig, ¡11. Jézusig. A családfa összeállításánál alapul az első szakaszban, Ábrahámtól Dávidig, I. Krón. 2,1—15, ill Huth 4, 18—22 szolgált; az utóbbival szószerinti megegyezések állapíthatók meg. A második szakasz, Salamontól Jekoniásig, ill. a babiloni fogságig, I. Krón 3,5—16 nemzetségtábláján épül fel. Az utolsó szakasz, Jekoniástól Józsefig, amelyben csak egy, az Ötestámentomból ismert név található (Zorobábel), nyilván családi hagyományból származik. Éppen ez a körülmény teszi valószínűvé