Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben

163 28 29 30 31 32 33 34 35 36 16 ahogyan a villámlás fellobban keleten és látható nyugatig, úgy lesz az Ember Fiának megjelenése is : ahol a dög, odagyülekeznek a sas­keselyűk. Azoknak a napoknak a nyomorúsága után azonnal „elsötétedik majd a nap, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak" az égről és „a mennyei seregek" meginognak. Akkor feltűnik majd az Emberfia jele a mennyen. Akkor majd „jajgat a föld minden nemzetsége" s látják „az Embernek Fiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel." S elküldi angyalait „hangos kürtszóval", ezek pedig „összegyűjtik" az ő „választottait a négy világtájról az egek egyik sarkától a másikig." A fügefa szolgáljon példaképül! Mikor az ága már zsendül és le­velet hajt, akkor tudjátok, hogy közel az aratás. így ti is, mikor mindezt látjátok, tudnotok kell, hogy közvetlenül az ajtó előtt van. Bizony mondom nektek, ez a nemzedék nem tűnik le, míg meg nem történik mindez. Menny és föld elmúlik, de az én beszédeim el nem múlnak. Azt a napot pedig és azt az órát nem tudja senki, sem a mennyei angyalok, sem a Fiú, hanem csak egyedül az Atya. 15. vs. v. ö. Dán 9,27; 11,31; 12,11. — 21. vs. v. ö. Dán 12,1. — 24. vs. v. ö. V. Móz 13,1—4. — 29. vs. v. ö. Ezs 13, 10; 34, 4; Jel 6,12—13. — 30. vs. v .ö. Zak 12,10-12; Dán 7,13-14. - 31. vs. v. ö. Zak 2,6; Ezs 27,13. A «vég» jele a Dániel prófétánál említett «pusztító utálatosság» lesz. A kifejezés abból az időből származik, amikor Antiochus Epiphanes rendeletére felállították a jeruzsálemi templomban Zeus szobrát. E rendelkezés követ­keztében a templom elnéptelenedett, pusztasággá lett. Azért beszél a próféta «pusztító utálatosság>-ról (a bálványok utálatosak Isten előtt, v. ö. pl. Jer 32,35; 44,22; Ez 5,11; 6,9 s a bálványimádással együtt «utálatos» minden gonoszság). Mivel Jézus a tanítványoktól kért «jelet» Dániel próféta kifejezé­sével jelöli meg, melyet a zsidó apokaliptikus gondolkodás már közhellyé lett, azért alig állapítható meg, hogy tulajdonképen mire kell gondolni. A zsidó, írástudomány Dániel kifejezését a templomban felállított bálványra vonat­koztatta s lehet, hogy a legrégibb keresztyén gyülekezet ennek hatása alatl, Jézus szavát kapcsolatba hozta a Kr. u. 39 40. telén történt eseményekkel, midőn Caligula saját szobrát akarta felállíttatni a jeruzsálemi templomban, ami az egész zsidóságot a legnagyobb izgalomba hozta. Ebbe az irányba mutat, higy szövegünk szerint a «pusztító utálatosság» majd a «szent helyen», pzaz a templomban fog állani. Talán erre utal az evangélista által az olvasód nak szánt .megjegyzés is: «aki olvassa, figyeljen fel!» Viszont már Pál apostol (v. ö. II. Thess 2,3 kk-ben), — talán éppen Jézus szavával kapcsolatban, — a «gonoszság emberéről, a kárhozat fiáról» beszél, aki végezetül «Isten temp­lomába ül és Istennek adja ki magát». Talán Pál apostol szavai alapján terjedt el igen korán (v. ö. már Did 16,3) Jézjs szavának olyan magyarázata, hogy azt a személyes Antikrisztus megjelenésére kell vonatkoztatni. Jézustól azonban, amint az ebből az eszchatológiai beszédből is világosan kitűnik, távol ál­lott, hogy a jövendő folyását jövendöléssel mintegy megszabja s így Isten akaratát megkösse. Azért valószínűleg nem is helyes a ^pusztító utálatosság» kifejezést ilyen vagy hasonló konkrét történeti jelenségekre vonatkoztatni, ha­ll*

Next

/
Thumbnails
Contents