Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - Jézus Jeruzsálemben

150 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 23 nek! Hogy mi «Istené», azaz, mi illeti meg Istent az ember részéről, az éppen az előző példázatok után nem lehet kétséges. Röviden: a feltétlen engedelmesség Isten iránt. De az Isten iránt tanúsított engedelmességnek nem áll útjában, hogy az ember «megadja a császárnak, ami a császáré», vagyis az őt megillető engedelmességet tanúsítsa a felsőbbség iránt. Jézus messiási igénye tehát nem jelent forradalmat s általában a messiási üdvkor nem forradalom, nem a messiási háború megindításával jut diadalra. A messiási üdvkor a Krisztus megtérésre hívó szavával «tör be» ebbe a világkorszakba és valósággá lesz, ahol az ember bűnbocsánatot s életei nyer a megtérésre hívó szó elfogadásával és új, engedelmes szívvel szolgál Istennek. De ezt az új engedelmességet nekünk kell gyakorolnunk és tanúsítanunk, akik ebben a világban, e világ felsőbbségének a hatalma alatt élünk. Amit Pál apostol Róni 13, 1—7 alatt a felsőbbség iránt tartozó engedelmességről ír, az egyenes vonalú folytatása Jézus szavának. Így lesz a keresztyén ember egy új isteni világnak a tagja, jóllehet teljességgel benne él ebben a romlandó, mulandó világban (v. 6. Fi] 3,20). 22, 23—33 A halottak feltámadásáról; v. ö. Márk 12,18—27; Luk 20,27—38. Azon a napon odamentek hozzá a szadduceusok is, akik azt tanítják, hogy nincs feltámadás, ők is kérdést intéztek hozzá s azt mondották : Mester, Mózes megmondotta, hogy „ha valaki gyermekek nélkül hal el, akkor testvére vegye el özvegyét feleségül és támasszon utódot testvérének". Volt nálunk hét testvér. Az első feleséget vett és meghalt. Mivel nem voltak utódai, özvegyét testvérére hagyta. Hasonlóan járt a második, a harmadik, egészen a hetedikig. Végül mindannyiuk után meghalt az asszony is. Már most a feltámadás idején a hét közül melyiknek lesz a felesége ? Mert hiszen mindegyikkel együtt élt. Jézus válaszában azt mondta: Tévedtek, mert nem ismeritek sem az írásokat, sem az Isten hatalmát! A feltámadás idején nem vesznek majd feleséget, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben. Ami pedig a halottakból való feltámadást illeti: nem olvastátok, amit Isten mond nektek, mikor így szól: „Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene" ? ő nem a halottaknak, hanem élőknek az Istene ! Mikor a sokaság ezt hallotta, megdöbbent tanításán. 24. vs. v. ö. V. Móz 25,5—6. - 32. vs. v. ö. II. Móz 3,6. A farizeusok után a szadduceusok (v. ö. 14. lap!) mennek oda, hogy fogas kérdésükkel nevetségessé tegyék a feltámadásba vetett hitet s vele együtt Jézust is. A halottak feltámadásáról az Ótestámentom régebbi iratai semmit sem tudnak. Először Dán 12,2 kk-ben történik róla említés. (Dániel könyve Kr. e. 164 körül keletkezett). A feltámadáshit elterjedése a zsidók közt talán perzsa befolyás alatt ment végbe s a szadduceusok pártja, — az Ótestámentom régebbi tanításához ragaszkodva, — nem akart róla tudni. Innét van, hogy pl. még Zsolt 6,6; 115,17, de azután későbbi zsidó iratok is (pl. Báruch 2,17; Sirák 17,27; megrázó kifejezést adnak a csüggedt reménytelenségnek, mely az embert a halál hatalmának láttára eltölti. Csak Zsolt 73,24—26; Jób 19,25—26