Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus búcsúja Galileától és útja Jeruzsálembe
137 29,30 31 32 33,34 29 nem használ neki semmit, mert még az egész világ sem szolgálhat váltságul életéért (Mát 16,26). Jézus azonban azt mondja, hogy ő oda tudja adni és oda is adja életét váltságul, és pedig «sokakért». Az utóbbi kifejezés Ezs 53, 11-ből származik s eredetileg az egész népközösséget jelöli meg. Jézus tehát azzal az igénnyel lép fel, hogy az Emberfia elveszített, önként odaadott, odaáldozotl életével kiváltja, megmenti a «sokak» elveszített, eljátszott életét. Jézus önként adott áldozati halálával gyűjti össze az igaz Izráelt, a megváltottak gyülekezetét. Jézus élete művének titkát azonban csak formai jellegű fogalommal jelöljük meg, mikor azt mondjuk, hogy önmagát váltságul adja sokakért s hogy élete ily módon áldozati halálban teljesedik ki. Még keresnünk kell ennek a fogalomnak a pontosabb tartalmát. Ha «áldozat»-ról beszélünk, akkor általában olyan szolgáltatásra gondolunk, amelyet az ember visz az istenség elé s amellyel az ember az istenség jóindulatát, kegyét akarja elnyerni, akárhányszor egyenesen kierőszakolni. Ilyen értelemben azonban az Ótestámentomban sem lehet szó áldozatról, az Üjtestámentom megítélése szerint pedig a törvény előírása szerint bemutatott áldozatok értelme abban van, hogy az embert a bűnre emlékeztetik (v. ö. Zsid 10,3). De ha «a bikák és kecskék vére nem távoztathatja el a bű)nöket (Zsid 10, 4), Jézus a maga halálra adott életével váltság «sokakért». Pál apostol ezt azzal értelmezi, hogy Jézust Isten bűnné tette miérettünk (11. Kor 5,21). Jézus halálának a «váltsága» tehát megnyitja számunkra a bűnbocsánat és az élet útját Amit Jézus haláláról, mint sokakért adott váltságról mond, összhangban van az úrvacsora szerzési igéivel, melyekkel ugyancsak halálának üdvtörténeti jelentőségét értelmezi (v. ö. Mát 26,26—29; Márk 14, 22—25; Luk 22,15—20; I. Kor 11,23—25). Sok kutató nem tartja lehetségesnek, hogy Jézus halálának ez az értelmezése magától Jézustól származzék s ebben az igében az ősgyülekezet teológiáját véli felfedezhetni. Ezt a feltevést avval okolják meg, hogy a Jézus váltsághaláláról szóló ige lényegileg megegyezik Pál apostol tanításával (v. ö. Róm 3,25, II. Kor 5,21) s vele egybehangzó módon állapítja meg Jézus halálának üdvtörténeti értelmét. De ez még nem kielégítő ok arra, hogy annak hitelességét tagadjuk. Helytelen ez azért is, mivel ez az ige szoros, elválaszthatatlan kapcsolatban van Jézus messiási hivatástudatával és mint fentebb láttuk, Jézus tanításának egészével. 20 , 29—34: A jerikói vakok meggyógyítása; v. ö. Márk 10, 46—52; Luk 18, 35-43. Amikor kifelé mentek Jerikóból, nagy sokaság követte őt. S íme, két vak, aki ott ült az út mellett, hallva, hogy Jézus megy arra, hangos szóval kiáltott: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk! A sokaság azonban dorgálta őket, hogy hallgassanak. De azok annál inkább kiáltottak s mondták: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk! Erre Jézus megállott, odahívta őket s azt mondotta: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek ? Azok azt mondották neki: Uram, nyisd meg a szemünket! Jézus megkönyörült rajtuk, megérintette szemüket, mire azonnal visszanyerték látásukat. Azután követték őt. Jézus jeruzsálemi útjáról az evangélista még egy történetet közöl: a két jerikói vak meggyógyítását. Jerikó virágzó város volt, melyet Heródes több ragyogó épülettel diszített. A Jeruzsálem felé vonuló Jézusnak ez az utolsó
