Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus búcsúja Galileától és útja Jeruzsálembe
119 13 14 15 16 17 18 19 20 14 15 16 17 20 hívó szava előtt, hanem «kedvük szerint bántak vele», azaz Istentől elszakadt bűnös akaratukkal halálra adták őt. A Messiás előfutárának a sorsa beárnyékolja Jézus életútját is s megérteti, hogy az Emberfiának is sokat kell majd szenvednie ugyanattól a néptől, mely a Keresztelőt elvetette. Az evangélista hozzáfűzi ehhez: a tanítványok ekkor értették meg, hogy Jézus szavai a Keresztelőre vonatkoztak. Amit Jézus mondott, az első keresztyén gyülekezetnek is erősítésül szolgált az írástudomány olyan érvelésével szemben, hogy Jézus nem lehetett a megígért Messiás, mivel Illés még nem jött el. 17, 14—21: Az epileptikus fiú meggyógyítása; v. ö. Márk 9,14—29; Luk 9, 37—43. A sokasághoz érve odament hozzá egy ember, aki térdre borulva kérte öt e szavakkal: Uram, könyörülj meg fiamon, mert holdkóros és nagyon szenved, akárhányszor beleesett a tűzbe, máskor meg a vízbe. Idehoztam tanítványaidhoz, de azok nem tudták meggyógyítani. Jézus válaszolva azt mondotta : Hitetlen s elfajult nemzetség, meddig kell még veletek lennem ? Meddig kell még tűrnöm titeket ? Hozzátok őt ide! S mikor Jézus megdorgálta, kiment belőle a gonosz lélek, a gyermek pedig meggyógyult attól az órától fogva. Ekkor a tanítványok egyedül odamentek Jézushoz s azt mondották neki: Miért nem tudtuk mi kiűzni ezt (a gonosz lelket) ? ö erre azt felelte nekik : A ti kishitűségtek miatt! Mert bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek volna is, mint a mustármag, azt mondhatnátok ennek a hegynek: menj el innét amoda! s elmenne. És nem volna semmi sem lehetetlen nektek. Az epileptikus fiú történetét mind a három szinoptikus evangélista szoros idő és helyi kapcsolatba hozza a megdicsőülés történetével. Amint Jézus lejön a megdicsőülés hegyéről, azonnal szemben találja magát a betegség okozta nyomorral s a tanítványok tehetetlenségével. A betegség változó rohamai, hogy t i. a gyermeket sokszor beletaszítják a véletlenül közel levő vízbe vagy tűzbe, s hozzá még a különösen Márk által részletezett vonások eskórságra (epilepsziára) utalnak. Az antik orvosi irodalomban is kifejezésre jutó vélemény szerint a holdkórosság kapcsolatban van az epilepsziával, melyet tipikusan ördöngös betegségnek tartottak. A mesterüktől magukra hagyott tanítványok nem tudnak a betegen segítjeni, Jézus pedig prófétai panasszal fordul a «hitetlen és elfajult», azaz Istentől elfordult nemzetség ellen (a kifejezéshez v. ö. V. Móz 32,5. 20). Ez az általános jellegű panasz közelebbi 'megvilágítást nyer Jézusnak a tanítványok kérdésére adotl feleletében. - Kishitűségük», vagy helyesebben kevéshitüségük, fellobbanó és mindig újra kialvó gyenge hitük miatt nem tudták a beteget meggyógyítani. Jézus ehhez hozzáteszi azt az ígéretet, hogy ha csak olyan hitük volna is, mint a mustármag, «hegyeket tudnának megmozgatni». A mustármag itt is, mint 13,31-ben az elképzelhető legkisebb mérték megjelölésére szolgál. Akármilyen kicsinynek, jelentéktelennek lássék is a hit, ha az valóban hit, akkor rendületlen bizalommal tekint Istenre s ezért bírja a meghallgattatás ígéretét, ezért lesz osztályrésze az isteni megsegítés, még az olyan minden emberi «rőt meghaladó, isteni hatalomra mutató cselekedetekben is, mint amilyen a hegyek elmozdítása. A tanítványnak, aki hitével Istenre tekint, «semmi sem lehetetlen»: nem azérl, mert önmagában van ereje
