Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - Jézus búcsúja Galileától és útja Jeruzsálembe
114 20 21 nűlcg így értette a megkötözés és oldozás fogalmait. De kérdés, hogy ily módon megtaláljuk-e azt az értelmet, amelyben e szavakat Jézus használta. Mert joggal lehet azt mondani, hogy ilyen értelmezés mellett Jézusnak ez a ^mondása nincs összhangban tanításának az egészével, s hogy azt inkább lehet az {első keresztyén gyülekezetek ajakán elgondolni, mint Jézusén. Azért valószínűleg inkább arra kell gondolni, hogy a Péternek adott megkötöző és feloldozó hatalom az apostolnak abban a tevékenységében nyilatkozik meg, amely a Jézus által sajátlagosan az apostolra ruházott feladat, t. i. Isten kegyelmének és ítéletének közvetítése az Igében. A zsidó szóhasználat szerint ugyanis a «megkötözés» és «feloldozás» fogalmai eredeti értelmük szerint a bíró elmarasztaló lés felmentő tevékenységét jelölik meg. Akit a bíró elítél, azt «megkötözi», akit felment, azt «feloldozza», szabadon bocsátja. Erre utal Jézus is. A menny királyságának a kulcsa Péter kezében tehát azt jelenti, hogy apostoli munkájában válik valóra Isten ítélete és kegyelme. Éppen azért, mivel az apostol által Isten munkálkodik, azért hatályos munkája Isten előtt is: ahol az Ige befogadásra talál és bűnt feloldozó erővé lesz, ott Isten kegyelme teljes; de viszont ahol az Ige visszautasításra talál, s az embert «megkötözi» bűnében, ott teljes az Isten ítélete; v. ö. Ján 20,23. — A római egyház, ill. a római pápaság Jézusnak Péterhez intézett szavaiban a pápaság «alapítólevelét» látja és mivel Péter apostol volt a hagyomány szerint az első római püspök, azért belőlük azt a jogigényt vezeti le, hogy a Péternek adott elsőbbségi hivatal az apostolok közt állandóan átszármazik utódaira, a római pápákra. De ennek a jogigénynek nincsen bibliai alapja. Ez már abból is kitűnik, hogy Jézus e szavától éppen úgy, mint az egész Üjtestámentomtól idegen az átöröklésnek («apostoli successio»-nak) az a fogalma, melyben a pápai hatalom gyökerezik. Különben is, Jézus nem az Egyház fundámentomává teszi meg Pétert, mint ahogy a római egyház igénye tulajdonképen kívánná, hanem az első kővé, amelyre épülniök kell a többieknek. A ffundámentum Krisztus, I. Kor 3, 11, éppen úgv, mint ahogy a menny királyságának kapuit végső értelemben Krisztus nyitja meg és zárja be Jel 3, 7. Ha tehát Péter a tanítványok között rangelső is, aminthogy az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvből ki is tűnik, hogy a jeruzsálemi gyülekezetben ő beszél a tanítványok nevében, ez nem jeleni olyan elsőbbséget, amely őt különleges hatalommal emelte volna apostoltársai lolé. A «kulcsok hatalmát» Mát 18, 18 ugyanúgy tulajdonítja az összes tanítványoknak, mint 16, 19 Péternek. Ha Péter Jézus szava szerint a ' ¡szikla», úgy viszont Pál tudósítása szerint a jeruzsálemi gyülekezet Jakabot, Kéfást és Jánosi, — egyenlő rangban, — tekintette az «oszlopok»-nak (Gal 2,9). A tizenkét apostol Jel 21,14 szerint is egyformán és egyenlő rangban egy-egy fundámentum-kő a mennyei Jeruzsálemben. A szakasz első részének lezárásául szolgál Jézusnak az a rendelkezése, amellyel megtiltja tanítványainak, hogy messiás-voltát hirdetve szétvigyék a nép közé. A tilalom érthető abból a körülményből, hogy Jézus messiási igénye szöges ellentétben van népe messiási váradalmaival. — Az evangélisták tudósításához elválaszthatatlanul hozzátartozik az a visszaemlékezés, hogy Péter vallástételének emlékezetes napja óta kezdette Jézus tanítványai elé tárni sorsának alakulását, hogy t. i. Jeruzsálemben a zsidóság legfelsőbb hatósága a szinédrium (az evangélista itt összetétele alapján említi meg azt: a nép «vcnei», főpapok és írástudók, azaz «teológusok» együttesen alkották a 71 tagból álló s talán már a iperzsa háborúk ideje óta állandóan fennálló szinedriuinot), halálra fogja őt ítélni, de hogy «harmadnapon» feltámad a halálból. A «harmadnap», vagy más helyeken a «három nap múlva»
