Karner Károly: Halhatatlanság vagy feltámadás? (Győr, 1943)

II. „A lélek halhatatlansága."

31 formált és a keresztyén gondolkodásba beleillesztett fogalmakat. Ma azonban úgy van, hogy végső elemzésben a „lélek halhatatlanságá"-ban való bizakodás és a feltámadás reménysége két gyökeresen különböző gondolkodásmódnak, vallásos magatartásnak és hitnek a megnyilatkozásává lesz. Ezt világosan meg kell látnunk. Akkor pedig nyilvánvaló az is, hogy nem hirdethetjük a halhatatlanságot, hanem csak a feltámadást és Isten kegyelmi ajándékát, az örök életet. Ezzel hirdetjük az írás tiszta, eredeti üzenetét és ezzel szólaltatjuk meg napjainkban a reformáció igéjét is. Nem véletlen dolog, hogy hitvallási irataink nem szólnak a halhatatlanságról, hanem a feltámadást és az örök életet hirdetik. Ez egyházunk tanítása és éppen ebben is egyezik a Szentírással. „Hitvalláshüség." 9. Az elmondottak alapján talán mégis sikerült valamennyire világosabbá tenni a lélek halhatatlanságának a kérdését. Talán világos az is, hogy Harmati nem ok nélkül mondja önmagáról azt, „képzetlen és gyarló" létére vállalkozott egy bonyolult kérdés megoldására. Csak nem vonta le ebből az egyetlen helyes következtetést. Ε felett persze hamar napirendre térhetnénk, de nem térhetünk egyszerűen napirendre a fölött, hogy Harmati tévtanokkal és eretnekséggel vádol meg olyanokat, akiknek a tanítása van annyira biblikus és hitvalláshű, mint amennyire az övé, és akik minden igyekezetükkel azon vannak, hogy egyházi életünkben a hitvallásszerű és biblikus tanítás érvényesülésén munkálkodjanak. Egyházunkban természetesen megvan a joga minden lelkésznek ahhoz, hogy megfelelő hozzáértéssel és szeretettel más lelkésztestvérek nézeteit, tanítását bírálat tárgyává tegye, szükség is van arra, hogy egymást szeretettel figyelmeztessük a hibákra és tévedésekre. Felforgatja és veszélyezteti azonban egyházunk belső életét és jórendjét, ha egymást tévtanokkal és eretnekségekkel vádoljuk, vagy akár másoknak a meg nem értett tanítását szekták tanításával hozzuk kapcsolatba. Ezt az eljárást vissza kell utasítani. A tanítás tisztasága felett való őrködés az egyházi hatóságok joga és kötelessége, egyébként azonban nincs jogunk egymást eretnekeknek nyilvánítani. Gyakorlati irányelvek. 10. Mi azonban mindebből a gyakorlati következmény az egyházi munka és igehirdetés számára? Ezt kell még néhány pontban röviden összefoglalni. a) Az egyházi igehirdetésben ajánlatos kerülni a lélek halhatatlanságának a képzetét. A racionalizmus óta ennek a fogalomnak még kevesebb a keresztyén tartalma, mint volt annak előtte. Az is bizonyos, hogy ez a fogalom ma is alkalmas arra, hogy megüresítse az Újszövetség tanítását az ítéletről, valamint arra, hogy az embereket hamis biztonságba ringassa, és végezetül is semlegesítse, megüresítse, idegen tartalommal töltse meg a feltámadás-hitet. Kiváltképen kerülni kell a temetési szertartásoknál az olyan áldás-formulákat, melyek olyképen szólnak, hogy a halandó testet eltemetjük, míg a halhatatlan lélek a mennybe száll. Ezek helyett a formulázások helyett sokkal helyesebb olyan újszövetségi helyeket alkalmazni, mint amilyen Fii. 3, 20—21.