Karner Károly: Halhatatlanság vagy feltámadás? (Győr, 1943)
II. „A lélek halhatatlansága."
23 „Psyche" a Bibliában. Ugyanerre az eredményre jutunk, ha arra figyelünk, hogy mit jelent az Újszövetségben a „psyche" („lélek") szó. Harmati is említi, hogy a „psyche" „életet" „is" jelent. Azonban szerinte „a lélek hozzáférhetetlen, láthatatlan valóság, amelynek élete a test halála után sem szakad meg". 1") Ez a meghatározás Harmati gondolatmenete szerint nem jelenthet mást, mint hogy az újszövetségi „psyche" szóra a görög gondolkodásból származó „szubsztancia"-fogalmat alkalmazza. Ez a szubsztancia-fogalom a lélek halhatatlanságáról szóló tanításnak egyik velejárója. Viszont éppen ez a lélek-fogalom hiányzik az Újszövetségből. Ha Harmati annyi fáradságot vett volna magának, hogy megnézi és alaposan áttanulmányozza azt, amit a Cremer-féle bibliai szótár erről a fogalomról mond, akkor azonnal láthatta volna, hogy mindazok a fejtegetései, melyeket az Ó- és Újszövetség bizonyságtétele címen ad elő, alapjukban elhibázottak. 1 7) Mert — amint Cremer mondja, — a lélek „az életnek a tulajdonképeni alanya, az, aminek a megmentése és megőrzése a haláltól, üldöztetéstől stb. a tulajdonképeni döntő mozzanat". 1 8) Ezért „psyche" nemcsak annyi mint „élet" (pl. Máté 2, 20; 6, 25; 20, 28; Luk 12, 20; Ján. 10, 11), hanem annyi is, mint az „én"; „éniség" (pl. Máté 10, 28), „személy", az „alany" („subiectum"), „egyén" (pl. Ján. 10, 24; Máté 12,18; Luk. 21, 19) stb.: a jelentések sokszor egymásba folynak. Csak azt az egy mozzanatot kell világosan megállapítani, hogy az Újszövetségben a „psyche" nem jelöl meg olyan szubsztanciális létezőt, melynek önmagában, függetlenül a testtől volna élete. Ha erre figyelünk, akkor azonnal nyilvánvaló, hogy a Harmati Béla által felhozott helyek egytől-egyig értéktelenek részben a saját bizonyítása szempontjából, részben pedig a „lélek halhatatlanságá"-ról szóló „tanítás" szempontjából: egyik helyen sincs t. i. a lélekről, mint olyan szubsztanciáról szó, amelynek önmagában, a testtől független léte volna. Olyan kifejezésekkel, mint pl. „kibocsátá lelkét" ép úgy nem lehet semmit sem kezdeni, mint pl. Csel. 20, 10 szövegével, mivel a „lélek" szó tisztára a fentebb említett értelemben veendő, vagyis annyit jelent, mint „élet". 1 6) Id. h. 18. lap. — Helytelen azonban, hogy u. o. a „pneuma" szót is minden fenntartás nélkül veszi antropológiai értelemben „lélek"-nek. Az emberi pneuma-t röviden a lélek isteni életelvének lehet mondani: „das dem Einzelleben immanente, aber nicht mit ihm identische göttliche Lebensprinzip" (Cremer, id. h. 937. lap). 1 7) V. o. Cremer-Kögel: Biblisch-theologisches Wörterbuch der neutestamentlichen Graezitaet. 1911, kül. 1140 k. lap: „Eine Existenz der Seele für sich kennt im letzten Grunde der Jude und die Bibel nicht, wenigstens soweit sie ihre Gedanken rein und konsequent durchführen." Cremer szótára régen Barth és Stange előtt jelent meg, talán azt is el lehet hinni a szerzőjéről, hogy nem adventisták és millenisták hatása alatt végezte a maga teológiai munkáját, sőt hogy nem is holmi dicsvágyból vagy szenzációhajhászásból jutott erre az eredményre. Hiszen Cremer Schlatter mellett a biblicisztikus teológiai és egyházi megújhodásnak a világháború előtt a legkiválóhb munkása volt. — A fiatalabb lelkésznemzedék által szívesen használt Ralf Luther-féle „Neutestamentliches Wörterbuch" nem részletezi ezt a kérdést, de szintén világosan mondja: „Die Seele ist das im Menschen, was ihn zu einer Person macht, samt alle dem, was zum Personenleben des Menschen gehört", (158. lap). **) Cremer-Köge) id. h. 1141. lap.
