Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 2. fejezet. A Szentírás, mint az írásmagyarázat tárgya
\ Szentírás hatékonysaga és ihletettsége A Szentírás jelentősége az egyház számára azonban nemcsak az, hogy zsinórmértékül szolgál a hit és élet tekintetében, hanem isteni jellege mutatkozik meg abban, hogy a Szentlélek általa, az igén keresztül hatékony, azaz hitet munkál, hacsak az ember neki ellent nem áll. Isten igéje tehát nemcsak megmutatja az embernek az utat, amelyet követve üdvösségre jut' hat, hanem olyan „aktív, természetfeletti és isteni erő van benne, amely alkalmas természetfeletti hatások elérésére", amennyiben megtérést, újjászületést és új életet munkál. 5 Ennek a célnak az elérésére Isten igéje a Szentlélek számára nemcsak eszköz, amelyet esetről esetre vagy pedig alkalmilag felhasznál, hanem az igéhez a Szentlélek mindig hozzájárul. „A megtérésnél — mondja Quenstedt, — a Szentlélek nem munkál valamit külön és megint valami mást az ige, hanem a kettő ugyanavval a cselekedettel ugyanazt a hatást és eredményt éri el". 6 Isten igéje tehát „ante et extra usum", vagyis a használattól függetlenül is hatékony, 7 amennyiben elválaszthatatlanul hozzákapcsolódik a Szentlélek munkája. „Isten igéje az üdvösség teljes hatékonyságú eszköze, — mondja Hollatz, — mert ereje és hatékonysága nemcsak objektív, hanem effektív: nemcsak erkölcsi meggyőzéssel, hanem természetfeletti hatékonysággal munkálkodik .. . Ezért hatékonysága nem esetleges, hanem isteni rendelésből szükségszerű. így nem is különíthető el az igétől, hanem állandó és használaton kívül (extra usum) is hozzákapcsolódik Isten igéjéhez". 8 Mindez már mutatja azt is, hogy a Szentírás az ó-protestáns dogmatikusok szerint lényegileg azonos az isteni kinyilatkoztatással. Ezért illeti meg a Szentírást az egyházban feltétlen (abszolút) „tekintély" (auctoritas). A Szentírás tekintélye nyilatkozik meg abban, hogy az ember elméjét meggyőzi arra nézve, amit hinnie kell, így az embert erősíti hitében (auctoritas causativa). Ezért szolgál a Szentírás minden más irathoz vagy véleményhez viszonyítva mérőzsinórként: a Szentírás „norma normans" (auctoritas normatíva). 9 Isteni kinyilatkoztatássá a Szentírást a Szentlélektől való sugalmazottsága vagy ihletettsége (az „inspiratio") teszi. A Szentírás ihletettségét az ó-protestáns dogmatikusok a „szószerinti ihletettség" („inspiratio verbális") tanításának formájában ' fejtették ki. A kinyilatkoztatás és a Szentírás azért fedik egymást lényegileg, mivel a Szentírás „a szent iratokba foglalt kinyilatkoztatás" (Quenstedt). 1 9 A Szentírás t. i. „Isten igéje, melyet az apostolok és próféták ihletés alapján foglaltak írásba, hogy ál- táluk a bűnös ember felvilágosítást kapjon az örök üdvösség el<12
