Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

I. rész. „Teológus" és „teológia" - 1. fejezet. A lelkészi „hivatás"

Az a szolgálat pedig, amelyre Krisztus az ő egyházában elhív, a megbékélés szolgálata. Minden egyházi szolgálat végső summáját és végső értelmét adja meg az apostoli ige: „Krisztusért járván követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel" (2. Kor. 5, 20). Ezt az Istennel megbékélést kínálják fel a hirdetett ige, az evangélium és az Isten kegyelmének látható jelei: a keresztség és az úrvacsora szentsége. Ennek a megbékélésnek az igéjét és ajándékát bízza Krisztus a tanítványokra, azért azok — mint az apostol mondja, — „Krisztus szolgái és Isten titkainak sáfárai" (1. Kor. 4,1). Ezen a szolgálaton keresztül szól Krisztus a világhoz, kínálja fel annak is az ő békéjét, melyet örökségül hagy gyülekezetének (Jn. 14, 17), hogy az is hírvivője és munkálója legyen a világban ennek a békességnek, támogasson minden igaz és jó békeszolgálatot. Mert a gyülekezeti szolgálat célja „a szentek felkészítése a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére" (Ef. 4, 12). Az egyházi „ministerium" Az Ágostai Hitvallás VII. cikkelye szerint az egyház „a szentek gyülekete, melyben az evangéliumot igazán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki." Az V. cikkely szerint pedig Isten „az evangélium hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására az egyházi hivatalt rendelte". Ez a „hivatal" tehát a „ministerium docendi evangelii et porrigendi sacramenta". A „ministerium" nem a mai szokványos értelemben vett „hivatal", hanem „szolgálat". Az evangélium hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása az egyházban nem történik esetlegesen vagy alkalomszerűen oly módon, hogy egyes keresztyének mintegy Isten Lelkétől ihletve, de saját elhatározásuk alapján vagy esetleg a — rosszul értelmezett — „egyetemes papság" alapján önhatalmúlag kezdik hirdetni az igét és kiszolgáltatni a szentségeket. Az ige és a szentségek által ajándékozza Isten az ő Szentlelkét, „aki hitet ébreszt, ahol és amikor Istennek tetszik, azokban, akik hallják az evangéliumot", — ahogy az Ágostai Hitvallás ugyanott mondja. Ezért gondoskodik maga Isten az ige hirdetéséről és a szentségek kiszolgáltatásáról a „ministerium", a rendezett egyházi „szolgálat" vagy szokottabb (de nem jobb) kifejezés szerint az „egyházi hivatal" által. Az egyházi hivatalnak aibban az isteni rendelésiben (1. Kor. 12, 28) van az alapja, mellyel Isten „ad" (Ef. 4, 11) egyházának „apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanító10