Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
II. rész. A keresztyén teológia - 8. fejezet. A teológia „tudományos" jellege
Az egyház és a teológiai kutatás szabadsága A teológiai tudomány egyházias jellege azt is jelenti, hogy a teológia munkája szerves része az egyház szolgálatának. Az egyházi szolgálat elkötelezettsége természetszerűleg kijelöli azokat a határokat, amelyek közt a teológia a maga munkáját végzi. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy az egyház — pontosabban az egyház konkrét vezetői, — akár a maguk előírásával, akár valamely dogmával, akár pedig egyházi cenzúrával megszabják a teológiai kutatás munkáját, tendenciózusan irányítsák annak menetét, meghatározzák annak eredményeit, különösen is előzetesen és a kutatástól függetlenül állapítsák meg, döntsék el, vagy minősítsék helyesnek ill. helytelennek a teológiai kutatás menetét és eredményeit. Az egyháztörténet folyamán ilyen magatartással nem egyszer találkozunk. Nem is olyan régi példa erre a római egyháznak az a döntése, amely tilalmazta, hogy katolikus tudósok 1. Jn. 5, 7-ben az ü. n. „Comma Joanneum" eredetiségét kétségbevonják. 3 8 Ilyen eljárás valóban gátolja a teológia tudományos munkáját, sőt adott esetben veszélyeztetheti a teológiai munka tudományos jellegét. A protestáns teológia nemcsak küzd a teológiai tudománynak ilyen megkötöttsége ellen, hanem ragaszkodik is ahhoz, hogy a teológiai kutatás teljesen a saját belső előfeltételeinek a keretében folyjon. Minden olyan magatartás, amely nem tárgyszerű szempontokkal igyekszik megkötni a teológiai tudomány munkáját, nemcsak a tudományos kutatásra, hanem magára a keresztyén hitre is káros és megszűkiti azt. A teológiai tudomány eleven csak akkor lehet, és szolgálatát az egyházban helyesen csak akkor teljesítheti, ha a teológiai tudomány művelője tudatosan és elevenen benne él a keresztyén hit közösségében és osztozik a gyülekezet minden egyes tagjának a hitvalló szabadságában. Ez a hitvalló szabadság nemcsak az egyház tanításához fűző lelkiismeretbeli kötöttséget jelent, hanem magában foglalja a kritikát is, még pedig -a kritikát az egyházon, annak berendezkedésein és intézményein is. Sőt magában foglalja ez a hit azt a kritikát is, mely az egyház tanítását állandóan hozzá méri a Szentíráshoz, mint az isteni kinyilatkoztatás eszközéhez, a tulajdonképeni és végső zsinórmértékhez. Természetes, hogy ugyanakkor α teológia és a teológiai kutatás is az egyház kritikájának a mértéke alatt áll. Noha ezt a kritikát az egyház ismét csak a teológia segítségével tudja gyakorolni, mégis ez a kritika védi meg az egyházat attól, hogy egyes kutatók szubjektivizmusa a tudományos kutatás belső függetlenségének és önállóságának az örve alatt tévútakra vezesse az egyházat. 85
