Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 8. fejezet. A teológia „tudományos" jellege

mányos munkamódszereket is. Mivel ezek a munkamódszerek nem számoltak az Isten igéjébe foglalt kinyilatkoztatásnak az immanencián túlmutató valóság-jellegével, azért szükségképen hamis eredményre vezettek, éppen úgy, mint amikor pl. a történettudományban alkalmazunk a történeti valóságnak nem megfelelő, azt a maga hálójába be nem fogó munkamódszereket. A meg nem felelő munkamódszerek átvételéből származó veszedelmet a teológiai kutatás csak akkor kerülheti el, ha a tudományos ismerésnek az elemeit és módszereit nem veszi át kritikátlanul más tudományokból, hanem azokat a saját előfeltételeinek megfelelően alkalmazza. Hogy ez a valóságban mi jelent, azt leginkább példákon érthetjük meg. Így az írásmagyarázatnak magától értődőén kell használnia mindazokat a filológiai és történet-kritikai munkamódszereket, amelyeket minden filológiai és történeti kutatás alkalmaz régi írásmüvek megértésénél és magyarázásánál. Azonban ezek a módszerek hibás eredményekhez vezetnek, ha kritikátlanul úgy alkalmazzuk őket, hogy racionálissá' minősítik vagy éppenséggel pusztán immanens lélektani valóságként kezelik az írásban hozzánk szóló transcendens kinyilatkoztatást. Az átvett kutatási módszereket úgy kell alkalmaznunk, hogy azoknak elemző módszereit csak addig vesszük igénybe, ameddig nem (boncolják szét — és így „nem ölik meg" — a Szentírás emberi szavaiban rejtőző kinyilatkoztatás-tartalmat. Amikor a teológiai kutatás a más tudományokból átvett kutatási módszereket kritikával, vagy más szóval a hit előfeltétele mellett alkalmazza, akkor nem igyekszik a maga számára valami tárgyszerűtlen kivételes helyzetet biztosítani, — ez is veszélyeztetné a saját tudomány-voltát, — hanem ugyanazt teszi, amit minden más tudomány ugyancsak természetszerűleg megtesz a saját előfeltételei közt. A teológiai tudomány a maga helyét a tudományok sorában nem biztosíthatja avval, hogy kritikátlanul alkalmazkodik valamely éppen uralmon lévő tudományfogalomhoz: ezt világosan mutatja a modern teológia csődje. Ellenkezőleg, a teológiai tudomány akkor teljesíti helyesen feladatát és szolgálatát a többi tudományok felé és azok sorában, ha világosan szem előtt tartja a fentebb leírt két alapvető mozzanatot és világossá teszi a Krisztusban hozzánk szóló kinyilatkoztatásnak mint „valóságnak" a sajátos voltát, vagyis az immanens valóságon túlmutató, transcendens jellegét. A teológiai tudomány ezzel a magatartásával áttöri és korrigálja a racionális tudományos gondolkodás számára magától értődőnek (,,axiomatikus"-nak) tekin82