Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 7. fejezet. Teológia és egyház

Miért van szükség teológiára? Az evangélium örömüzenete az egész embert veszi igénybe. Ezért találkozunk az Újszövetségben ismételten olyan intelmekkel, amelyekben pl. Pál apostol arra buzdít, hogy egész valónkat, testünket és értelmünket szánjuk oda Istennek Krisztus szolgálatára (Rm. 12, 1—2; v. ö. Ef. 5, 10 és 17). Hasonló ehhez az a követelés, hogy a keresztyének legyenek az Isten temploma (1. Kor. 3, 17). Másutt az apostol áldásként kívánja övéinek, hogy a békesség Istene „szentelje meg őket .teljesen mind szellemüket, (πνεΰμα) mind lelküket (ψυχή) mind testüket" (1. Tessz. 5, 23). A keresztyén hit tehát nem szól kizárólag az ember érzelemvilágához vagy akaratához, hanem igénybe veszi értelmi képességeit és ezzel együtt ismerő erejét is. Mivel tehát a keresztyén hit az egész embert igénybe veszi és teljesen Isten szolgálatába állítja, azért a hit nemcsak megvilágosítja értelmünket és foglyul ejti azt, hanem magában foglalja azt a követelményt is, hogy α Lélek által megvilágosított és megújított értelem adjon számot önmagáról és a hit dolgairól. Az értelemnek ez az önmagának számot adó tevékenysége a teológia körébe tartozó művelet. A teológia segítségével tehát az egyház tudatosítja, imás szóval: a Lélek által megvilágosított értelem világításában szemléli és vizsgálja önmagát, vizsgálja a kinyilatkoztatás titkait, az egyház útját a történelemben, viszonyát a világhoz és szolgálatát a világban. Amikor azonban elfogadjuk az isteni kegyelem ajándékát, azt hitünkben elsajátítjuk, és az evangélium üzenetéről, Isten ajándékáról másoknak is tanúbizonyságot teszünk, akkor azonnal kísért a tévedés és elferdítés lehetősége is. Ez ugyanúgy lehetséges, mint ahogyan jóra törekvő akaratunk és lelkiismeretünk tévútra-kerülhet akkor is, ha Istennek akar szolgálni. Az evangélium örömüzenetének a tolmácsolása az Istentől elszakadt világban állandóan azt a követelményt rejti magában, hogy igehirdetésünk keresse meg azokat a fogalmakat és kifejezési formákat, melyekkel az evangélium üzenetét a bűnös ember számára érthető módon megszólaltathatjuk. A legkezdetlegesebb formában ez akkor történik, amikor az Írást lefordítjuk valamely nép nyelvére. De ugyanez történik akkor is, amikor akár az igehirdetés során, akár a tanítás folyamatában egyszerű embereknek és művelteknek, gyermekeknek, ifjaknak és öregeknek kell hirdetnünk az igét. Akkor is, amikor az igét „tisztán és igazán" igyekezik az egyház hirdetni, folytonosan abban a vess edelemben forog, hogy tévútra kerül, sőt fenyegeti az egyházat egyenesen a tévtanítás veszedelme is. Az evangélium üzenetének tévtanítások által történt meghamisításáról tanúskodik az egyház története. Ezért jelentkezik már az őskeresztyénségben, 72