Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 6. fejezet. A teológiai eszmélés

a kinyilatkoztatásnak a tanuja és eszköze az apostoli tanubizonyságtétel, mely a Szentíráson keresztül szól hozzánk, mégpedig oly módon, hogy Ö- és Újszövetség egyfelől a legszorosabb öszszefüggésben vannak egymással, elválaszthatatlanok, de másfelől, amennyiben t. i. törvényt és evangéliumot tartalmaznak, dialektikus ellentétben is vannak egymással. m Az isteni kinyilatkoztatásnak, az „igé"-nek a történeti jellege s vele együtt a Szentírásnak a történeti adottsága követelte meg az egyháztól, hogy az evangélium hirdetésének a szolgálatában mindig újból ráeszméljen a Szentírásban hozzá szóló igére, azt közvetítse, mindig újból értelmezze és „lefordítsa" azoknak a népeknek és koroknak a nyelvére, melyeknek az evangéliummal szolgál. Itt rejlik a bibliai vagy írásmagyarázati tudományoknak a gyökere. Minél lelkiismeretesebben és hűségesebben igyekszik az egyház az evangélium hirdetésének a szolgálatát teljesíteni, annál inkább szüksége van az írásmagyarázati teológia szolgálatára. És minél intenzívebb az egyházban az evangéliummal való szolgálat, annál inkább virágoznak fel az írásmagyarázat, a bibliai tudományok. 2. De az egyház nem elégedhetik meg avval, hogy tudatosítja magának az evangéliumot, melyet hirdet, s vele együtt a saját eredetét és keletkezését. Amikor az egyház hirdeti az evangéliumot, sajátos értelemben tanít és tanításában kifejezi a hitét. Az egyház hitében »pedig az az igény rejlik, hogy a hit, mint a kinyilatkoztatás élő Istenével és a Krisztussal való találkozás nem beképzelés vagy önámítás, nem illúzió, magának és másoknak a megcsalása, hanem igazság. Az isteni kinyilatkoztatásnak és a keresztyén hitnek ez az együttes igazság-igénye követeli meg szüntelenül az egyháztól, hogy tudatosítsa magának hitét és tanítását egyfelől önmagában véve, másfelől pedig a világhoz való viszonyban. így adódik a teológia rendszeres (dogmatikai, etikai és apologetikai) feladata. 3. Végül utalni kell arra, hogy az egyház történeti valóság. Ez más szóval azt jelenti, hogy az az egyház, melynek a szolgálatában állunk, hosszú történeti úton érkezett el odáig, ahol minket a szolgálatába állít. Amikor az egyház a teológia segítségével tudatosítja a maga számára saját lényegét és valóságát, akkor ezt a történeti valóságot tudatosítja. Ismernie kell a saját történetét, hiszen e történeten keresztül maga Krisztus munkálkodik. Az egyház éppen mint történeti valóság Krisztus teste: az egyháznak minden szolgálata, mellyel küldetésének eleget tesz, a történelemben megy végbe és formálja az egyház történetét, ennek integráns részévé válik. Krisztus művének a teljességéhez hozzátartozik ez a történelemben végbe menő műve: 70