Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 5. fejezet. A „modern teológia" útja

sítja magát evvel az igénnyel, sem annak alá nem veti magát. Ezért elvből nem veti fel a vizsgált vallással kapcsolatban az igazság kérdését: nem dönti el, hogy pl. Krisztusnak, Mohamednek vagy talán éppen Buddhának van-e „igaza". A vallástörténet számára a vallás a szellemi élet egyik jelenségévé válik. Feladatának azt tekinti, hogy a szellemi életnek ezt a jelenségét feltárja a tudományos kutatás módszerei által adott objektív szempontok segítségével. A vallástörténeti vizsgálat adta eszmei tartalom rendszerezésére, illetve a vallásos megismerésben rejlő eszmei tartalom lendszeres számbavételére vállalkozik a „vallásfilozófia" vagy ^vailásbölcselet". Erről ugyancsak inkább a múlt század óta kezdettek beszélni. A vallásfilozófia munkája számára főként két út mutatkozik. Egyik esetben a vallásfilozófia a történeti vallásokat, vagy esetleg azok közül valamelyik történeti vallást veszi alapul és így fejti ki a maga megállapításait. A másik esetben figyelmen kívül hagyja a történeti vallásokat és csak az emberi szellemben feltalálható vallásos ismerésre támaszkodik. Ebben az esetben a szellemünk számára közvetlenül adódó vallásos ismerés alapján fejti ki mindazt, amit Istenre és az embernek Istenhez való viszonyára nézve megállapíthatónak tart. A vallásfilozófia nem kerüli el az igazság kérdését, de azt nem a keresztyén teológia értelmében veti fel, hanem csak abban az értelemben, hogy a vallásos, ill. vallási igazságok mennyire és milyen értelemben igazolhatók az emberi értelem ítélőszéke előtt. A „vallástörténet" és „vallásibölcselet" mellett harmadikul meg kell említeni a „valláslélektant", a lélektannak azt az ágát, amely a vallásos jelenségekkel foglalkozik. A valláslélektan ugyan a lélektan tudománynak egyik ága, azonban tárgyának a jelentősége miatt a lélektan tudományok közt önálló jelentőségre tett szert. Kiegészíti a tudománykörök vizsgálatát a „vallásfenomenológia", a vallásos jelenségek leíró és összehasonlító („fenomenológiai"!) vizsgálata és a „vallásszociológia", a vallásnak és a vallásos jelenségeknek mint szociológiai képleteknek a vizsgálata. Mindezeket a tudományágakat a „vallástudomány" fogalmával szokták összefoglalni. Általában tehát azt mondhatjuk, hogy a „vallástudomány" azoknak a tudományágaknak az öszszefoglaló neve, amelyek részben történeti-empirikus-lélektani és szociológiai, résziben pedig az érték szempontjának a segítségével kutatják a vallást, mint az emberiség szellemi életének egyik integráns alkotó elemét és igyekeznek feltárni annak történeti formáit, társadalmi képződményeit, lelki alkatát és igazság-tartalmát, ill. értékét. 57