Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
II. rész. A keresztyén teológia - 2. fejezet. A keresztyén teológia hagyományos értelme
„teológus" kegyességével. A mélyrehatoló teológiai belátás elmélyíti a teológus kegyességét, tisztítja azt és bensőségesebbé, teszi. Viszont a „teológus" személyes kegyességének az őszinte nyíltsága, a hit tapasztalatának az elmélyült bensősége a teológiai munka folyamán Ls megnyitja a szemet Isten titkainak egyre mélyebb meglátására. A 16. század egyik kiváló teológusa, Chemnitz Márton szuperintendens (1522—1586), a Formula Concordiae egyik munkatársa írja: „Mindig meg kell gondolnunk, hogy Isten Fia nem azért jött el az Örökkévaló Atya titkos trónusáról, és nem azért nyilatkoztatta ki a mennyei tanítást, hogy vitatkozásoknak a magvát hintse el, amelyek által valaki mintegy játszik értelmi képességeinek a csillogtatása kedvéért, hanem sokkal inkább azért, hogy az emberek oktatást nyerjenek Isten igaz megismeréséről és mindazokról a dolgokról, melyek szükségesek az üdvösség elnyeréséhez. Ezért különös gondot kell fordítani minden egyes tantételre: milyen módon és milyen értelemben kell az átöröklött tanításit alkalmazni és használatra közölni a penitencia (bűnbánat), a hit, az engedelmesség és [Isten] segítségül hívása komoly gyakorlásában. Csak így gyarapodnak az elmék tanítás és kegyesség tekintetében egyaránt. Mert helyesen szokták mondogatni, hogy a (teológia inkáhb az érzületnek, mint az ismeretnek a dolga". 1 0 Neander Ágostonnak, a múlt század egyik kiváló teológusának, berlini teológiai professzornak (megih. 1850) volt a gyakran idézett jelmondata: „Pectus est, quod facit theologum", azaz a szív, az érzület tesz minket teológusokká. A teológiai tudomány értelmének és jelentőségének az a megfogalmazása, amelyet az ó-protestáns dogmatikusok alkottak meg, ma már meghaladott. Meghaladottá első sorban három alaphibája teszi, amelyeket ma már nem szabad megismételni. Ezek az alaphibák: 1. gondolkodásának a szupranaturalista racionalizmusa, 2. A kinyilatkoztatás tanszerű értelmezése (a kinyilatkoztatás e szerint tulajdonképen „isteni igazságok" közlése), és végül 3. a Szentírás szószerinti ihletettségének (az ú. n. verbális inspirationak) a tanítása, mely egyik alapja az egész régi dogmatikus .tanításnak. A teológia értelmének ez az ó-protestáns leírása azonban még mindig alapvető a mi számunkra is. Sok mozzanata átment minden teológiai gondolkodásba, szinte vérünkké lett, úgyanynyira, hogy ma sem tudjuk igazán megérteni a teológia mibenlétét, ha nem ismerjük a teológiai gondolkodásnak azt a formáját, amelyet a régi dogmatikusok fejtettek ki és képviselnek. 31
