Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 2. fejezet. A keresztyén teológia hagyományos értelme

A teológiát az ó-protestáns dogmatikusok minit istenismeretet határozták meg, tárgyát pedig, — amelyben az istenismeret realizálódik, — a vallásban, nevezetesen pedig az „igaz vallás "ban jelölték meg. Ha azonban azt a kérdést vetjük fel, hogy hogyan jön létre, ill. honnét származik az az istenismeret, amely a vallásban mint a teológia tárgya jelentkezik, akkor két mozzanatra kell utalnunk. Az ó-protestáns dogmatikusok — jórészt olyan íráshelyek alapján, mint Rm. 1, 18 kk.; Csel. 14, 17; 17, 23, — abban a meggyőződésben voltak, hogy Istent az ember két úton ismerheti meg: „a természet könyvéből" (ex libro naturae) és „az írás könyvéből" (ex libro scripturae). Istennek a megismerése a természet (pontosabban: a természet és a történelem) világából, valamint a saját lelkiismeretünk hangjának a megfigyelései eredményezi Istennek a „természetes" megismerését (cognitio Dei naturalis). Ez az istenismeret tehát „természetes" (vagy más szóval: a teremtés által nyert) emberi ismerő képességünk által jön létre. Isitennek a természeti világban való megismerése a „természeti teológia", a theologia naturalis tárgya. Ez pontosabban azt jelenti, hogy az embernek van veleszületett istenismerete (ú. in. „notitia insita"), amelyhez hozzájárul az értelmi képességünkkel szerzett istenismeret (az ú. n. „notitia Dei acquisita"). Istenismeretünk azonban nem támaszkodik csak erre a velünk született, ill. a természeti és történeti világ jelenségeinek a megfigyelése által létrejött tudásunkra. Van az istenismere.tnek más és az említettnél értékesebb forrása is. Ez pedig a kinyilatkoztatás. Ez a kinyilatkoztatás van előttünk a Szentírásban. A Szentírást az ó-protestáns dogmatikusok Istentől ihletettnek tudják s így az a kinyilatkoztatás tulaj dónké peni eszköze. A Szentírás a teljes és tökéletes kinyilatkoztatás s imint ilyen, az igazi istenismeretnek, — a cognitio Dei revelata sive supranaturalis-nak — a forrása. A keresztyén teológiának a szoros értelemben vett tárgya éppen ez a kinyilatkoztatáson alapuló istenismeret. Ez éppen a theologia revelata (vagy theologia supranaturalis). Ezt az istenismeretet Isten va-gy közvetlen kinyilatkoztatással adja: ez a közvetlen kinyilatkoztatás az „ihletés" (inspiratio); így kapták a kinyilatkoztatást a próféták és az apostolok. Vagy pedig közvetett forrása van a kinyilatkoztatásnak, t. i. Isten igéje, ill. az „elpecsételt", azaz hitelesített „•betű", t. i. a Szentírás. 2. Ehhez kapcsolódik egy másik mozzanat, amely a teológiának, mint istenismeretnek a sajátos jellegére vonatkozik. Pál apostol azt mondja, hogy „az Isten gondolatait nem ismeri senki, csak az Isten Lelke" (1. Kor. 2, 11). Ez más szóval 28