Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 2. fejezet. A keresztyén teológia hagyományos értelme

ségszerző művét (pontosabban az incarnatiot) tárgyalja. Ez az utóbbi tehát lényegileg annak felel meg, amit ma krisztológiának szoktunk mondani. Egyidejűleg azonban kialakul a teológiának egy olyan általánosabb értelemben vett használata is, amely szerint az egész keresztyén tanítást, ill. az ember üdvösségére vonatkozó tanítást jelöli meg. Így mondja már Augustinus, hogy a teológia „az a tudomány, amely az ember üdvösségére vonatkozó tanítást tárgyalja".

6 Ennél a szóhasználatnál a teológia nem jelenti még az egész egyházi tudományt, amelyet a középkorban Aquino-i Tamás inkább „szent tanítás"-nak, „sacra doctrina"-<nak nevez (S. theol. 1, qu. 1, a. 1). Csak a középkori nagy összefoglaló teológiai munkák (az ú. n. „summa"-k: „Summae theologiae" vagy „Summae universae theologiae") nyomán alakult ki lassanként az a szóhasználat, amellyel az egész egyházi tudományt — beleértve annak minden ágát — „teológiá"-nak mondották, mert hiszen az egyháznak minden tudománya valamilyen kapcsolatban van az egyház „istenismereté"-vel. Már itt figyelni kell a teológia szó jelentésének kettős elágazására. Egyfelől a „teológia" röviden az „istenismeret"-et jelöli meg, tehát szorosabban az Istenre vonatkozó tanítást. Másfelől „teológiá"-nak mondják mindazt, ami az Istenhez való viszonyukra, tehát az üdvösségünkre tartozó dolgokkal függ össze. Ebben az utóbbi értelemben a teológia látóterületébe esnek mindazok a tanok és tanítások, amelyek „az isteni dolgokra", más szóval a „vallás"-ra vonatkoznak. Az első esetben a teológia mint istenismeret inkább olyan irányt kap, hogy az Istennek a kinyilatkoztatásban nyert ismeretét jelöli meg, az utóbbi esetben pedig kitágul abba az irányba, melyet ma a „vallástudomány" szóval szoktunk megjelölni. A teológia szó értelmének ez a kettős elágazása a keresztyén teológia történetében is jelentkezik mind a mai napig. A „teológia" hagyományos értelme az ó-protestántizmusban A protestáns egyházakban a 16. és 17. század teológusai, az ú. n. ó-prostestáns dogmatikusok (vagy „ortodox dogmatikusok") fejtették ki alapvető módon azt, hogy mi a teológia. A teológiának az az értelmezése, amelyet ők adtak, a protestáns ortodoxia letűnésével is megmaradt és napjainkig erősen érezteti hatását. A reformáció és az utána következő ortodoxia idején kialakult hitviták során a teológia akárcsak a középkor folyamán, döntően meghatározta az egyház egész életét. A teológia most már egységesen átfogja az egyház szolgálatában álló egész tudo26