Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

II. rész. A keresztyén teológia - 2. fejezet. A keresztyén teológia hagyományos értelme

ségszerző művét (pontosabban az incarnatiot) tárgyalja. Ez az utóbbi tehát lényegileg annak felel meg, amit ma krisztológiának szoktunk mondani. Egyidejűleg azonban kialakul a teológiának egy olyan álta­lánosabb értelemben vett használata is, amely szerint az egész keresztyén tanítást, ill. az ember üdvösségére vonatkozó tanítást jelöli meg. Így mondja már Augustinus, hogy a teológia „az a tu­domány, amely az ember üdvösségére vonatkozó tanítást tár­gyalja". 6 Ennél a szóhasználatnál a teológia nem jelenti még az egész egyházi tudományt, amelyet a középkorban Aquino-i Tamás in­kább „szent tanítás"-nak, „sacra doctrina"-<nak nevez (S. theol. 1, qu. 1, a. 1). Csak a középkori nagy összefoglaló teológiai mun­kák (az ú. n. „summa"-k: „Summae theologiae" vagy „Summae universae theologiae") nyomán alakult ki lassanként az a szó­használat, amellyel az egész egyházi tudományt — beleértve an­nak minden ágát — „teológiá"-nak mondották, mert hiszen az egyháznak minden tudománya valamilyen kapcsolatban van az egyház „istenismereté"-vel. Már itt figyelni kell a teológia szó jelentésének kettős el­ágazására. Egyfelől a „teológia" röviden az „istenismeret"-et je­löli meg, tehát szorosabban az Istenre vonatkozó tanítást. Más­felől „teológiá"-nak mondják mindazt, ami az Istenhez való viszonyukra, tehát az üdvösségünkre tartozó dolgokkal függ össze. Ebben az utóbbi értelemben a teológia látóterületébe es­nek mindazok a tanok és tanítások, amelyek „az isteni dolgokra", más szóval a „vallás"-ra vonatkoznak. Az első esetben a teoló­gia mint istenismeret inkább olyan irányt kap, hogy az Istennek a kinyilatkoztatásban nyert ismeretét jelöli meg, az utóbbi eset­ben pedig kitágul abba az irányba, melyet ma a „vallástudo­mány" szóval szoktunk megjelölni. A teológia szó értelmének ez a kettős elágazása a keresztyén teológia történetében is jelent­kezik mind a mai napig. A „teológia" hagyományos értelme az ó-protestántizmusban A protestáns egyházakban a 16. és 17. század teológusai, az ú. n. ó-prostestáns dogmatikusok (vagy „ortodox dogmatiku­sok") fejtették ki alapvető módon azt, hogy mi a teológia. A teológiának az az értelmezése, amelyet ők adtak, a protestáns ortodoxia letűnésével is megmaradt és napjainkig erősen érez­teti hatását. A reformáció és az utána következő ortodoxia idején kiala­kult hitviták során a teológia akárcsak a középkor folyamán, döntően meghatározta az egyház egész életét. A teológia most már egységesen átfogja az egyház szolgálatában álló egész tudo­26

Next

/
Thumbnails
Contents