Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

III. rész. A teológiai tudományok - III. szakasz. A rendszeres teológia - 2. fejezet. A rendszeres teológia alapjellege

De a rendszeres teológia ennél még többet is jelent a többi teológiai tudományág számára. Mivel állandóan felveti az igaz­ság kérdését, irányt tud mutatni a többi tudományágnak. Az egyház történetének a vizsgálatánál pl. a kutatónak szüksége van a rendszeres jellegű tájékozódásra, amikor a vizsgált törté­neti jelenség megítéléséről, „értékeléséről" van szó. Az egyház­történeti kutatás nem teljesítheti szolgálatát az igazság kérdésé­nek a felvetése és az ezzel összefüggő „értékelés" nélkül. A mér­téket azonban az értékeléshez csak a rendszeres teológia ad­hatja. Más a helyzet az írásmagyarázati teológiánál. Súlyos hiba, ha az Írás értelmezését dogmatikai előfeltételek határozzák meg: az ilyen előfeltevések veszélyeztetik a helyes írásmagyarázatot, különösen is az Írás helyes, igaz értelmének a felismerését. Az írásmagyarázat során nyert felismeréseket azonban teológiailag ki kell aknázni (v. ö. fentebb 114. lap!). A teológiai kiaknázás­nál már nélkülözhetetlenek azok a szempontok, melyeket a rend­szeres teológia érvényesít. Amit az írásmagyarázat feltár, azt a rendszeres teológia által adott szempontok helyezik el a helyes összefüggésbe. Az írás helyes értelmezéséhez szükség van annak a tárgyi tartalomnak a feltárásához, amelyet az írásmagyarázat ad elénk: ehhez is a helyes szempontot a rendszeres teológiából merítheti. Pl. az Újszövetségnek a keresztségre vonatkozó sza­kaszait az írásmagyarázatnak kell értelmeznie és e szakaszok tartalmát feltárnia: az írásmagyarázat mondja meg, hogy az egyes helyek „mit mondanak", „mi a tartalmuk". Amikor azon­ban ezeknek a helyeknek az alapján összefüggően akarjuk meg­állapítani, hogy az Újszövetség mit „tanít" a keresztségről és ennek érdekében teológiailag kell kiaknáznunk az említett sza­kaszokat, akkor azonnal jelentkeznek „külső" szempontok: olyan kérdések, amelyeket az egyház élete vagy az egyházi tan fejlő­dése vet fel. Ha el akarjuk kerülni azokat a hibaforrásokat, ame­lyek ilyen „külső" kérdésekben rejtőznek, akkor szükségünk van a rendszeres teológiai útmutatásra: ez adja meg a helyes szempontokat, amelyek segítségével az újszövetségi szakaszok üzenet-tartalmát vagy „tanítását" helyes összefüggésben elren­dezhetjük. Vagy egy másik példa: amikor a Szentírás szociális üzenetét akarjuk megérteni, nem elég az egyes számbajövő írás­helyeket és szakaszokat az írásmagyarázat segítségével feltárni. Szükséges az is, hogy az írásmagyarázat alapján adódó alap­fogalmakat helyes összefüggésekbe állítsuk bele. Ezt az utóbbi feladMot ismét csak a rendszeres teológia segítségével tudjuk helyesen megoldani. í(57

Next

/
Thumbnails
Contents