Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

III. rész. A teológiai tudományok - III. szakasz. A rendszeres teológia - 2. fejezet. A rendszeres teológia alapjellege

igazság-igényének az érvényesítésével fejti ki. Ha feladatát így ragadja meg, akkor a keresztyén tanítás kifejtése tanúbizonyságtétel annak az igazsága mellett. Ez összefügg avval is, hogy a teológia tudományát csak a hit előfeltétele mellett lehet művelni. Ha t. i. a hit megszólal, akkor tanúbizonyságtétellé válik. Ez elsősorban és fokozott mértékben áll a rendszeres teológiára. Az egyház tanítását nem lehet valójában megragadni, megszólaltatni és rendszeres összefüggésben feltárni a nélkül, hogy az ne volna egyúttal személyes tanúbizonyságtétel is. A rendszeres teológiának ez a tanúbizonyságtétel-jellege a teológia-történet folyamán sokszor mint szubjektivizmus jelentkezett. Amikor a keresztyén tanítás igazság-tartalmát vizsgáljuk meg és a kritikai vizsgálat alapján érvényesnek ismerjük el s így megszólaltatjuk, akkor ezt nem tehetjük másként, mint hogy azt felvesszük saját alanyi tudatunkba és ennek az utóbbinak a színeződésében tárjuk fel. Ilyen értelémben tanúbizonyságtételünknek is mindig van alanyi, szubjektív vonása, mert hiszen benne mindig alanyiságunk nyilatkozik meg. A tanúbizonyságtételnek ez az alanyi vonása azonban még nem szubjektivizmus. Ilyenről akkor kell beszélnünk, amikor a rendszeres teológia művelőjének az alanyisága — természetesen hívő alanyisága, — mértékül szolgál a tanítás igazság-tartalmára nézve. Ebben az esetben a rendszeres teológia művelője az egyház tanításának az igazság-tartalmából annyit tanúsít, amennyit a maga hívő alanyiságába, vagy más szóval: hívő tapasztalásába, „vallásos élményébe", „átélésébe" fel tud venni. Ilyenkor az egyéni — talán egyébként nagyon mély és gazdag — hit igazságigénye a keresztyén tanítás igazság-tartalma fölé emelkedik és azt leméri. Ez a szubjektivizmus mutatkozott és érvényesült igen különféle formákban a modern teológia képviselőinél. Ezt a szubjektivizmust azonban a rendszeres teológiának el kell utasítania. A szubjektivizmus veszedelmét csak akkor kerülhetjük el, ha állandóan figyelünk a Szentírásra és az egyház hitvallására. A keresztyén tanítás forrása a Szentírás. Az egyház pedig az írásban hozzánk szóló „tanítást" a hitvallásban ragadja meg és tudatosítja úgy, hogy annak saját maga számára érvényes formát ad. A rendszeres teológia művelőjének az Írásban hozzánk szóló és a hitvallásban formált tanítást kell kifejtenie és megszólaltatnia, amennyiben a teológiát az egyház funkciójaként műveli. Ezért ha van is szubjektív mozzanat abban, ahogyan a rendszeres teológia művelője a keresztyén tanítást kifejti és annak igazság-tartalmáról tanúbizonyságot tesz, ez a szubjektív mozzanat csak színezheti és életszerűvé teheti e tanúbizonyságtételt, de az nem lehet magának a tanításnak a mértékévé abban 165