Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

III. rész. A teológiai tudományok - II. szakasz. Az egyháztörténeti teológia - 6. fejezet. Az egyház történeti valósága a jelenben

3. FEJEZET Az egyház történjeti valósága a jelenben A szimbolika A szimbolika vagy felekezetrajz a történeti egyházaknak (felekezeteknek) mint történetileg alakult és a jelenben is multjuk örökségét hordozó egyháztesteknek a tanítását, életét és megkülönböztető sajátosságait tárgyalja. A szimbolika elnevezése a (görög) „szimbólum" szóval függ össze. Eredetileg σύμβολον annyit jelent, mint „ismertető jel", „jelvény", „jelkép", „címer". Altalános értelemben keresztyén szimbólumoknak az olyan jelképeket szoktuk nevezni, mint amilyen a kereszt, a Krisztus-monogram, Luther-rózsa, stb.: ezek mintegy ismertető jelek a keresztyénség vagy egyes egyházak számára. De „szimbólum" = Jelkép" pl. János evangélista számára a sas, stb. Ennek az alapján egyházi ,,szimboliká"-nak mondjuk szimbolumok alkalmazását is. Az ilyen „szimbólumokat" az egyházi archeológia és egyházi művészettörténet tárgyalja. Szűkebb értelemben alkalmazták a szimbólum megjelölést az ó-egyházi „szimbólumokra" = „hitvallásokra", pl. Symbolum apostolicum. A szimbolika mint teológiai tudományág elnevezése ebben az utóbbi szóhasználatban gyökerezik. A szimbolikának mint teológiai tudományágnak a gyökere a reformáció és ellenreformáció korának a hitvitázó irodalmába nyúlik vissza. Elsősorban a lutheri egyház körében vált szokácossá az egyház történeti szimbólumainak teológiai kifejtése. A. hitvallásokból, mint valamely egyházi közösségre jellemző „szimbolumok"-ból indult ki a történeti egyházak jellemzése. Ehhez kapcsolódott hozzá még egy másik mozzanat is: a reformáció és főként az ellenreformáció hitvitázó irodalma a hitvallásokat, azaz szimbólumokat vette alapul, amikor a szerző a saját egyházának az igazságát, ellenfelének, ill. az ellenfél egyházának pedig a tévedéseit akarta kimutatni. A felekezeti viták ellanyhulása után a 18. századtól fogva alakult ki a szimbolika fogalma abban az értelemben, hogy az az egyes felekezetek jellegzetes vonásait· állítja össze főként azok hitvallásos tanításának az alapján. Ha a különböző keresztyén egyházak tanítását hitvallási iratok alapján egymás mellé állítjuk és kidomborítjuk, hogy az egyházak tanítása miben egyezik és miben tér el egymástól, akkor ennek eredménye az „össze158