Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

III. rész. A teológiai tudományok - II. szakasz. Az egyháztörténeti teológia - 2. fejezet. Az egyháztörténet feladata, módszere és teológiai jellege

ténelem egész folyamatának értelmezésével a történetfilozófia foglalkozik. Igazi történeti kutatást nem lehet végezni világos történetfilozófiai és a vele kapcsolatos világnézeti előfeltevések nélkül, még akkor sem, ha a kutató nincs tudatában ezeknek az előfeltevéseknek és azokat nem tisztázza a maga számára. A történeti kutatásnak az alapfeladatát abban szoktuk megjelölni, hogy az derítse fel a történeti valóságot. A múlt század egyik leghíresebb történetkutatója Ranke Lipót (1795—1886), akinek a szellemi befolyása messze túlterjedt népének és hazájának a határain, hangsúlyozta a történeti kutatásnak azt a feladatát, hogy azt állapítsa meg, „tulajdonképen hogyan is volt" valamely esemény vagy történeti folyamat. Azonban a történeti tényállásnak a felderítése sokszor már egyes történeti eseményekre vonatkozólag sem könnyű, mert igen sokszor a legelemibb vizsgálódásokat is színezi — néha talán akaratlanul is, — a kutatónak a személyisége, pártállása, hite, meggyőződése stb. Még sokkal inkább áll ez akkor, amikor bonyolult történeti öszszefüggések felderítéséről és ezzel· együtt azok értelmezéséről is szó van. Könnyű meglátni, hogy ezek a mozzanatok milyen messze kihatóan jelentkeznek éppen az egyháztörténetírás során, ahol a kutatónak a személyes hite és meggyőződése, vagy esetleg az egyházon belül a „pártállása" is döntően befolyásolhatja a szemléletmódját. Az előzetes döntések és előfeltevések sokszor már a tárgyválasztásban is jelentkeznek. Hiszen abban, hogyan választja meg a kutató a maga tárgyát, igen sokszor nemcsak személyes érdeklődése, hanem esetleg az érdekeltsége is jelentkezik. Ehhez hozzátartozik az is, hogy igen sokszor a kutató saját hitének megfelelően tud hozzáférni valamely kutatási terület forrásanyagához. így pl. a lutheri Kiskáté történetével első sorbai evangélikus kutató fog foglalkozni, viszont a trienti zsinat történetét természetszerűleg katolikus kutató dolgozza fel, -— hiszen az ilyen kutatáshoz szükséges forrásanyag olyan levéltárakban van, amelyek legkönnyebben előtte nyílnak meg. Éppen így nem véletlen az sem, hogy a 16. század történetének a vizsgálatánál Engels figyelmét a német parasztháború, Szmirin, szovjet kutató figyelmét pedig Münzer Tamás kötötte le. Még inkább meghatározzák előzetes döntéseink azt, hogy a vizsgált történeti jelenségben, ill. folyamatban mit ismerünk fel döntőnek, hol fedezzük fel a történelem folyamának igazi és jövőt formáló alakulását, valamint a „haladást" meghatározó sodrát. A reformáció korának története ezért kap egészen más hangsúlyt a katolikus és a protestáns egyháztörténeti kutatásban. Ezzel függ össze végül még egy mozzanat, az ú. n. „történeti idő" kérdése. Mit lát meg a kutató a történelem sodrában jelentős138