Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)
III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 3. fejezet. Az írásmagyarázat
benne. 4 1 így vonja le Girgensohn azt a következtetést: „A történeti-kritikai viszonyulás az íráshoz nem magában véve hibás, hanem jogos és szükséges, mert [az írásnak] olyan oldalát vizsgálja, amelyet meg tud és meg szabad ítélni. De ez a viszonyulás azonral alapvető hibává lesz, amikor egyeduralmat bitorol és non ismeri el többé az írásnak a mélyebb értelmét... Normális viízcnyok közt az igének a történeti-lélektani értelmezése és egészen mélyrehatoló időtlen normatív-pneumatikus magyarázása két olyan szemléletmód, amely egymást a legszerencsésebben egészíti ki és kölcsönösen segíthet egymásnak, ha az írás értelmének a mélységes egységét két különböző oldalról szemléli ás ért ahhoz, hogy a kétféle szemléletet egységes egészbe kapcsolja össze". 4 2 A pneumatikus írásmagyarázat követelménye sok vitát váltott ki. Girgensohn nem titkolta, hogy követelményével részben felújítja az írás többszörös értelmének a régi írásmagyarázati elvét. Ezt sokan és nem ok nélkül kifogásolták és minősítették veszedelmesnek. Mások joggal hangoztatták, hogy a pneumatikus, azaz a Szentlélektől vezetett írásértelmezés nem lehet immanens szempontok segítségével kidolgozott tudományos módszer, hanem csak egyes, Isten Lelkének ajándékával szolgáló magyarázók értelmezése. Ennek ellenére sem szabad megfeledkezni arról, ami ezt a követelményt jogosulttá és tárgyszerűvé teszi' Ez pedig az: a Szentírás értelmezése nem valami régi és tiszteletreméltó vallásos dokumentumnak a filológiai, a történeti kutatás és a lélektani szempontok segítségül vételével történő megérttetése olyan gondolkodás számára, mely e dokumentumok gondolkodásától a nyelvi és a történeti távolság miatt eltávolodott, hanem ennél sokkal több, t. i. ezeknek az iratoknak, mint írásnak a megszólaltatása a mai ember számára. Ez pedig a filológiai és történeti feladaton túlmenő teológiai feladat. Ezért mások inkább a teológiai értelmezés szükségességét hangsúlyozták, értve ezen, hogy az írásmagyarázat igazi feladata teológiai jellegű: a Szentírás történeti megértésén túlmenően a benne foglalt üzenetnek a megszólaltatása. Ma a teológiai eszmélés hatása következtében az írásmagyarázatnak általánosan elismert feladata, hogy a Szentírásnak a teológiai értelmét s pontosabban üzenetszerű tartalmát, azt, amit Barth ,,az ügy"-nek mondott, megszólaltassa, tolmácsolja és a mai ember számára hallhatóvá tegye. Ez az írásmagyarázatnak nem egy másik fajtájára, valamiféle gyakorlati írásmagyarázatra tartozik, hanem minden igazi írás-értelmezésnek a tulajdonképpeni és elsőrendű feladata. Mert a Szentírás az Isten kinyilatkoztatásáról szóló tanubizonyságtétel és ennek a kinyilatkoztatásnak a mindig hitet munkáló eszköze. Ez nem kizárólag a mi 112
