Karner Károly: Bevezetés a teológiába (Budapest, 1954)

III. rész. A teológiai tudományok - I. szakasz. Az írásmagyarázati teológia - 2. fejezet. A Szentírás, mint az írásmagyarázat tárgya

különösen Luther Márton hangsúlyozott nyomatékosan, hogy t. i. az egész Írás Krisztusról tesz tanúbizonyságot és az minősül Szentírásnak, — vagy ahogyan Luther mondotta: ,,apostoli"-nak, — ami „Krisztust hirdeti". Ilyen értelemben tehát nem az egyes bibliai iratok eredete, „hitelessége" vagy a szerzőség a döntő, — bár természetesen ezek sem tisztára jelentéktelen mozzanatok, — hanem az, hogy valamely irat Krisztusról tesz-e bizonyságot. Valamely bibliai írónak hiteles írása sem volna „Szentírás", ha nem tartalmazná a Krisztusról szóló tanúbizonyságot, viszont Kajafás vagy Gamáliel nyilatkozata (v. ö. Jn. 11, 49; Csel. 5, 34 kk.), Pilátus szava (Jn. 19, 6) beletartozik a Bibliába, mert tanubizonyságtétel Krisztusról.

2

2 Krisztusban, ill. Krisztus hirdetésében, a róla szóló bizonyságtételben van az írás egységes tartalma és központja, ez kell, hogy tartalmi mértékké is legyen az íráson belül. Az írásban ez a Krisztusról szóló bizonyságtétel válik hívó szóvá számunkra és lesz a Szentlélek által hitet teremtő erővé: ez a „testimonium spii'itus sancti" (v. ö. Rm. 8, 16). Ilyen értelemben „Christus dominus scripturae" — ahogyan Luther mondja (W 40, 1, 420), A Szentírás egyházi jelentősége (vagy más szóval: „tekintélye") tehát abban van, hogy Krisztust hirdeti, róla tesz tanúbizonyságot. Ilyen értelemben a Szentírásnak az egyházban „tartalmi" tekintélye van. Űj abban ezt különösen Brunner Emil zürichi professzor hangsúlyozza. „Hiszünk Krisztusban, — mondja, — de nem azért, mert az írás vagy az apostolok így vagy amúgy tanítanak róla, hanem azért hiszünk az írásban, mert és amennyiben Krisztust hirdeti." A Szentírásnak ilyen értelemben van „tartalmi (materiális) tekintélye: ez éppen Krisztus, a kinyilatkoztatás".

2* Ezzel szemben a régi dogmatikusok pl. Gerhard, azt tanították, hogy a Szentírás tekintélye nem „articulus fidei", hanem ,,princípium articulorum fidei". Ezért szerinte a keresztyének ,.a Szentírás tekintélye felől nem vitatkoznak, mert az a kiindulópont (princípium)".'

2* Vagyis a Szentírás tekintélye megelőz minden más hitcikkelyt: ezeket mind a Szentírásból kell levezetni. így tehát az ó-protestáns dogmatikusok a Szentírásnak az inspirációra alapított tekintélyével fedezik, bizonyítják a Szentírás tartalmát; pl. Jézus azért az Isten Fia, mert azt a Szentírás tanúsítja: vagy a világot Isten teremtette, mert így van a Szentírásban; az evangéliumban elbeszélt csodák azért hitelesek, mert a Szentírás leírja azokat, stb. Ezzel a Szentírás mint írásba foglalt kinyilatkoztatás föléje kerül Krisztusnak is. Először hinni kell a Szentírásban, csak azután Krisztusban; ha nem hiszek a Szentírásban, Krisztusban sem hihetek. Holott fordítva van: mivel Krisztusban hiszek, azért hiszek a Szentírásnak. Nem a Szentírás igazolja Krisztust, hanem fordítva, Krisztus igazolja 101