Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - II. rész - 2. szakasz. 6,1-8,1. A hét pecsét feltörése

11 torlást követel azért, amit a gyülekezetek szenvedtek, hanem az igaz és igazságos Istenhez könyörög, hogy tartson ítéletet, amely igazságot szolgáltatva övéinek megtorolja az ártatlanul kiontott vért. A megtorló ítélet „a föld lakosait" (3,10), vagyis az Istentől elfordult, „hitetlen világot" éri. A megtorlást kérő imádság tehát — bár alakja szerint az ószövetségi bosszúzsoltárokra emlékeztet — új, keresztény értelmet és tartalmat kap, amikor Istennek Krisztus eljövetelében és váltságának kiteljesedésében bekövetkező ítéletéért könyörög. Ezért nem marad ez a könyörgés válasz nélkül. A vértanúk „fehér ruhát" kapnak, azaz Isten dicsőségébe öltöznek. A „fehér ruha" az üdvösség jelképe (3,4). Isten válasza éppen ez: akik tanúbizonyságtételükkel mindvégig hívek maradtak, ott vannak nála, a megdicsőültek neki hódoló, őt szolgáló, őt dicsőítő seregében. Istennek ez a kegyelmi ajándéka a „megtorlás". A megtorlás képzete így tisztul meg az üldözőnek kívánt bajtól, szenvedéstől és rossztól. A „meddig még" ezzel el is veszíti sürgető élét, valamint a keresztény türelem és állhatatosság határát már-már eltörlő szenvedélyességét, amely fel-feltör a nemzedékek során, ha az ős ellenség új meg új erővel tör a gyülekezetre. „Egy kis ideig" — ez a válasz ott áll az első nemzedék előtt éppen úgy, mint a második vagy harmadik előtt, amelyhez Domitianus idején Jel. először szólt. Ott áll a mi nemzedékünk előtt is, amely éppen úgy közvetlenül lép Isten színe elé, mint minden más nemzedék. A zsidó apokaliptikus gondolkodásban is ismert képzet teszi világossá e látszólag határozatlan és kitérő válasznak: „egy kis ideig" a tartalmát és értelmét. Be kell telnie a „szolgatársak és testvérek számának" akikre mindig a tanúságtétel feladata és a tanúk sorsa vár. Isten előre kijelölte ezt a számot, mint ahogy a nemzedékek egymásutánjának rendjét és sorsát is a Bárány, a feltámadott és megdicsőült Ür Krisztus intézi. Ezért nincs itt helye a sürgetésnek. Isten és Krisztus szolgáinak a feladata azonban az, hogy az egymást követő nemzedékeknek, „a föld lakosainak" hirdessék az evangéliumot, tanúsítsák a Krisztusban adott váltságot. Ezért van a haladék, ez az a „kis idő". De ez a haladék nem változtat azon, hogy Isten megítéli a nagy parázna Babilont, ahol megölték „a prófétákat és szenteket" (16,6; 18,24): Isten az ő vérüket torolja meg (18,20; vö. ehhez 16,7 magyarázatát is!). 12 13 14 6,12-17. A hatodik pecsét feltörése, a világ alapjainak megrendülése, a Bárány haragjának napja Azután láttam, amikor [a BárányJ feltörte a hatodik pecsétet. Ekkor nagy földrengés támadt, a Nap elfeketült, mint valami durva szőrből készült zsákruha. Az egész Hold olyan lett mint vér, / az ég csillagai pedig a földre hulltak, mint ahogyan a fügefa hullatja le erős széltől rázva késői fügéit. / Az ég is szétszakadt, mint összetekeredett könyv, és minden hegy, meg sziget 95