Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - II. rész - 2. szakasz. 6,1-8,1. A hét pecsét feltörése
A négy apokaliptikus lovas fellépését követő pusztulást összefoglalva írja le és értelmezi a Jer. 14,12 LXX-ból vett idézet (vö. Ezék. 5,12; 14,21; 33,27): a „kard" az első és második, az „éhség" a harmadik, a „döghalál" (pestis) pedig a negyedik lovas felléptét követő nyomor jelképe. Az említett ószövetségi íráshelyeket a szerző olyan értelemben idézi olvasói emlékezetébe, hogy azok az apokaliptikus megpróbáltatások idején teljesednek be végérvényesen. A felsoroltakhoz még „a föld vadállatai" csatlakoznak. A vadállatokkal szemben az ókori ember sokkal tehetetlenebb volt, mint a mai, így érthető, ha azok háborúk, éhség stb. nyomán még sokkal félelmetesebbekké váltak. Egyes vadállatokat (pl. kígyókat, skorpiókat, oroszlánt stb.) démonikus hatalmakkal is kapcsolatba hoztak (Zsolt. 91,13; Lk. 10,19). A vadállatok említése ebben az összefüggésben talán éppen erre akar utalni. Az apokaliptikus lovasok fellépése nyomán támadó pusztulás a Sátán és démonainak hatalmát mutatja és ez utóbbinak megnyilatkozása. De mint a tűzvörös lovon ülő lovas, úgy a Halál és birodalma is „kapja" a hatalmat „a föld negyedrésze fölött". Nem tombolhat és rombolhat saját tetszése szerint. Isten és Krisztus felette is úr. A négy apokaliptikus lovas képzetének gyökerei mélyen visszanyúlnak az ókori Kelet, ill. az asztrálmitológia gondolatvilágába, ősrégi gondolkodás szerint a négy világtájat lovak, ill. szelek jelképezik (Jel. 7,1 is!) és ezeknek mindegyiknek megvan a külön színe (fekete: észak, fehér: nyugat, tarka: dél és vörös: kelet). Mások a Zakariás éjjeli látomásainak fent hivatkozott helyeit különféle asztrális képzetekkel is kapcsolatba hozták. Azonban, ha ilyen képzetek Zakariás látomásainak a képanyagába bele is játszottak, a látomás tartalmát már nem határozták meg. A négy apokaliptikus lovas képe számára pedig ezek a vonatkozások Jánosnál teljesen kívül esnek a látóhatáron és a kép megértésére nézve jelentéktelenek. Csak egy mozzanatot kell ezzel kapcsolatban még kiemelnünk. Zakariásnál (1,8-11) a kiküldött lovasok azzal térnek vissza, hogy „az egész föld teljes nyugalomban van": Isten még nem indította el haragjának csapásait, hogy ítéletével végigsöpörjön a földön. Amikor János látomásában elindulnak a lovasok, akkor ez arra is figyelmezteti a gyülekezetet: elérkezett a Zakariás látomásának beteljesedése. Egyes magyarázók úgy vélték, hogy a négy apokaliptikus lovas képében bizonyos, a szerző idejében bekövetkezett események tükröződnek. Utaltunk már arra, hogy a fehér lovas alakján egyes vonások a pártus harcosokra emlékeztetnek. Némelyek ezen túlmenően úgy gondolják, hogy az első lovas képében János visszaemlékezik a pártusok betörésére a római birodalomba Kr. u. 62-ben, amely a keleti leigázott tartományokban a birodalom hamaros összeomlásának reményét váltotta ki. A második tűzvörös lovon ülő lovas képével kapcsolatban egyesek arra gondoltak, hogy vele János a Néró halála után bekövetkezett belső zavargásokra utal. így tehát János saját korának tapasztalatait, borzalmas élményeit foglalta volna bele látomásának leírásába és azt akarta volna mondani a keresztény gyülekezetnek, hogy — egyebek közt — a fent említett események máris tanúsítják az apokaliptikus jelenségek fellépését. Mások a harmadik lovassal kapcsolatos leírásban is kerestek utalást egykorú eseményekre. Tudjuk, hogy Domitianus császár egy 92-ben kiadott rendelete megtiltotta új szőlők 92
