Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - II. rész - 1. szakasz. 4,1-5,14. Hódolat Isten és a Bárány előtt a mennyei istentiszte-letben

i ] ] ] ] : i i i i : i ] i 2-3 feltörték. János valószínűleg ilyen okmányra gondol. A tekercset hétszeres pecsét zárja le. A római jog szerint a végrendeletet kellett hét tanúnak, mindegyiknek a saját pecsétjével lezárni. Itt azonban a hét pecsét valószí­nűleg nem erre a jogszokásra utal és nem azt jelképezi, hogy végrendelet­szerű isteni rendelkezésről van szó, hanem inkább az irat jelentőségét, a hetes szám jelképszerűségén keresztül a tekercs szentségét, Ezs. 29,11; Dán. 12,4 értelmében pedig annak az avatatlanok számára lezárt titkos­ságát hangsúlyozza. A könyvtekercs nem olyan titkos kinyilatkoztatást tartalmaz, amelyet csak a beavatottak ismerhetnének meg és amely a kívül állóktól el volna zárva. Az irat nem kerül ugyan senkihez, hogy az elolvassa vagy nyilvá­nosan felolvassa. A tekercs tartalma által maga Isten jelöli ki jelképszerűen világkormányzásának útját, történelemformáló akaratának öröktől fogva megállapított tervét, különösen pedig üdvösségszerző cselekvésének eszka­tológikus rendjét. Az egyes pecsétek felbontásával a könyv tartalmának sgyes szakaszai képszerű jelenetekben valósulnak meg, de oly módon, hogy az utolsó pecsét feltörésével az események nem záródnak le, hanem újabb látomássorozatokban leírt események indulnak el. A 6. fejezettel — az 1. pecsét feltörésével — meginduló látomássorozatokat sokszor értelmezték hamisan úgy, mint a világ- vagy egyháztörténet egyes eseményeinek jel­képes megjövendölését. Mintha János e látomásokkal az eszkatológikus idők hamarosan meginduló eseménysorozatait akarta volna leírni és meg­jövendölni. Ez az értelmezés azonban hamis. János ugyan kora gondolko­dásának megfelelően természetesen reálisaknak gondolta látomásainak képeit. De semmi sem mutat arra, hogy a látomások képeit allegóriáknak tekintette volna, amelyeket a gyülekezetnek történeti jelenségekre kellett volna vonatkoztatnia. Látomásainak leírásában állandóan ótestamentumi próféciákból vett kifejezéseket, képeket és jelképeket alkalmaz. Ezzel egy­felől hangsúlyozza, hogy e próféciák beteljesednek, másfelől azonban a prófétai képeket jelképszerűen értelmezi és megfosztja azokat egyszeri történeti jellegüktől. Ily módon a hétpecsétes könyv felnyitásával adódó látomások a jelképek segítségével nem egyes történeti eseményeket vagy eseménysorozatokat írnak le allegorikusán és jövendölnek meg mintegy rejt­jelek segítségével, hanem rávilágítanak a történeti események és a törté­nelem folyamatának a mélyére, annak indítékaira és belső motivációjára, valamint kinyilatkoztatásszerű jelentőségére úgy, amint azt maga a meg­dicsőült Or Krisztus — akié minden hatalom mennyen és földön a történelem folyásában is — tárja János látnoki szeme elé. Angyal hirdeti meg a látomásban a könyvtekercset és teszi fel a kérdést a pecsétek feltörésére, azaz a könyvben foglalt eseménysorozatok elindítására vonatkozólag. János pedig mint a látomás alanya panaszolja el, hogy „sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt" — ez az Ótestámentomnak meg­felelő körülírás a „világ" fogalma számára, — nem akadt senki, aki a tekercs felnyitására és az abba való beletekintésre képes lett volna. Mert semmiféle teremtmény sem kapott Istentől olyan méltóságot és hatalmat, hogy Isten­nek a történelem irányítására és üdvakaratának megvalósítására irányuló 83

Next

/
Thumbnails
Contents