Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)

FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - I. rész. 2,1-3,22. Krisztus üzenetei a hét kisázsiai gyülekezethez

14 15 16 17 12-1; hűséget irántam azokban a napokban sem, amikor Antipast, hűséges (vér) tanúmat megölték nálatok, ott, ahol a Sátán lakik. / De van némi panaszom is ellened, még pedig az, hogy vannak ott egyesek, akik Bálám tanítását követik. Pedig ez arra tanította Bálákot, hogy tőrt vessen Izrael fiainak és elcsábítsa őket bálványáldozati hús evésére, meg paráználkodásra. / Ugyanígy vannak ott is egyesek, akik a nikolaiták tanítását követik. / Térj meg! Mert ha nem, hamarosan ellened fordulok és szám kardjával veszem fel ellenük a harcot. / Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Annak, aki győz, az elrejtett mannából adok majd. Fehér kövecskét is adok majd neki és a kövecskén új nevet felírva, amelyet nem ismer senki, csak az, aki kapja. A 13. vers szövege a kéziratokban nehézkes és ismételt javítást mutat, noha alapértelme világos. A fordítás régi kéziratok nyomán simítja el az egyenetlenséget. Pergamum egyik legjelentősebb kisázsiai város volt. Egykor itt székeltek az Attalidák, amíg azután III. Attalos birodalmát végrendeletileg Rómára nem hagyta. Halála után Pergamum lett az új római tartomány székhelye. Számos kultusza virágzott, pompázatos Zeus oltára, melynek maradványait a berlini múzeum őrzi, a hellenizmus görög művészetének egyik legcsodálatosabb alkotása volt. Különösen híres kegyhely volt az Asklépios-szentély, melyet nem ok nélkül mondanak az ókori Lourdesnak. A vele kapcsolatos orvos-iskolából számos híres ókori orvos került ki, így pl. Galenus is. Ezenfelül fontos csomópontja volt a császárkultusznak: már Kr. e. 29-ben megépült itt az Augustusnak és Róma istennőnek szentelt templom. Mindezek a mozzanatok magukban is a pogány kultuszok gócpontjává és kiemelkedő jelentőségű központjává tették a várost. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az Asklépios-kultusz fontos jelképe volt a kígyó, mely zsidók és keresztények szemében a bűneset története miatt a Kísértő, azaz a Sátán jelképévé lett, akkor megérthetjük, miért mondja Krisztus üzenete Pergamumról, hogy ott van „a Sátán trónja", azaz hogy Pergamum a szerteágazó bálványimádásnak, a sokszor nagyon is egyértelmű, de annál gonoszabb titokzatos, babonás praktikák melegágya és a kíméletlen terrorral dolgozó birodalmi államvallás minden más véleményt eltipró személyi kultuszának csomópontja. 5 Krisztus ebben az üzenetben — 1,16-ra utalva — úgy szól a gyülekezethez, mint az, akinél „a kétélű éles kard" van: a kard a bírói hatalom jelképe (2,16 is!). Ez ebben az összefüggésben két okból is jelentős. Egyfelől a gyülekezet éppen a pogány kultuszok középpontjában élve állandóan súlyos megpróbáltatások terhe alatt szenved. De Krisztus dicsérettel emeli ki, hogy a gyülekezet a kívülről jövő csábítások és a vele szembefordult nyomás ellenére is „ragaszkodik" Urához, nem tagadta meg iránta a hitet, pedig a gyülekezetnek vértanúja is volt: Antipas. Hogy ki volt Antipas és milyen körülmények közt került sor a vértanúságára, arról semmit sem tudunk. 62