Karner Károly: Apokalipszis (Bécs, 1974)
FORDÍTÁS ÉS MAGYARÁZAT - I. rész. 2,1-3,22. Krisztus üzenetei a hét kisázsiai gyülekezethez
8 9 10 11 9 2,8-11. A szmirnai gyülekezethez A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az Első és az Utolsó, aki halott volt és életre kelt. Tudom szorongattatásodat és szegénységedet — pedig gazdag vagy —, és hogy gyaláznak azok, akik magukat zsidóknak mondják, — pedig nem is azok, hanem a Sátán zsinagógája. Ne félj attól, amit majd szenvedni fogsz. Íme, a Sátán néhányat börtönbe vet majd közületek, hogy próbára tegyen. De csak tíz napig tart majd a szorongattatásotok. Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Annak, aki győz, nem árthat a második halál. Szmirna — a mai Izmir — régi és ebben a korszakban gazdag kereskedőváros volt. Élénk kikötője jelentős átmenő forgalmat bonyolított le, mert a városból indult ki az egyik kelet felé vivő fontos kereskedelmi útvonal. Szmirna a Kr. e. két utolsó évszázad változatos politikai fordulatai közt mindig Róma pártján állott s Kr. u. 26-ban a vetélkedő kisázsiai városok közül egyedül kapta meg az engedélyt, hogy Tiberius császárnak templomot emeljen. Ettől fogva a császárkultusz patrónusának (neókoros) kitüntető címét viselte. A városban nagyszámú zsidóság lakott, a keresztény gyülekezet jelentős része is zsidószármazású volt. Későbbi híradások a gyülekezet alapítását Pál apostolnak tulajdonították (Vita Polyc. 2), aki harmadik miszsziói útján járt valószínűleg a városban. Később Polykarpos volt a gyülekezet püspöke, akit Eusebius, a híres egyháztörténetíró szerint (hist. eccl. IV, 14,3) még az apostolok rendeltek püspökül. Mivel Polykarpos 155-ben késő vénségében (legalább 86 éves volt) Szmirnában szenvedett vértanú halált, nem lehetetlen, hogy a gyülekezetben már jelentős szerepet játszott, mikor Jel. keletkezett. A hét gyülekezet között, amelyhez az üzenetek szólnak, a szmirnai az egyik, amely csak dicséretet kap. A megdicsőült Krisztus miatt „az Első és az Utolsó" (1,17) halálára és feltámadására utalva köszönti a gyülekezetet. A szorongattatások és üldözések közt, amelyeket a gyülekezet átél, és amelyek még rá várnak, éppen az ad neki biztató reményt, hogy annak a Krisztusnak a nyomdokain jár, aki maga is kereszten szenvedett és a halálból támadt új életre. Külső életviszonyai szerint a gyülekezet szegény, holott — hitében, Krisztus ajándékából — gazdag (az ellentéthez vö. 2. Kor. 6,10; Jk. 2,5). Mert Krisztusért szenved gyalázatot, rágalmazást „azok részéről, akik magukat zsidóknak mondják, holott nem azok, hanem a Sátán zsinagógája". A hitetlenekké vált zsidók már nem viselik joggal a megtisztelő zsidó nevet: a keresztény gyülekezet, amely Krisztust vallja Urának, lett az Isten választott népe, „az Isten Izráele" (Gal. 6,16). A hitetlenné vált nép, a „test szerint való Izráel" (1. Kor. 10,18; vö. Rm. 9,6) a „Sátán zsinagógájává" lett, mert az Isten-ellenesség szolgálatába állott. A kemény ítélet talán kettős körülményben gyökerezik. Egyrészt a zsidók az 1. század végén a római birodalomban akadály nélkül gyakorolhatták vallásukat (bár templomi kultusz nélkül) és így a keresztények szemében egy szintre kerültek a pogányokkal, akiknek 60
